AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - P. Eckhardt Mária: Liszt Ferenc és magyar kortársai az Országos Széchényi Könyvtár dedikált Liszt-zeneműveinek tükrében

akihez az ajánlások szólnak, nem azonos. Az első darab címe: Album d'un voyageur. 3

me Année. Melodies hongroises. Ajánlása: „Ä Monsieur le Comte / Leo Festetics / vive reconnaissance / amitié devoué / F. Liszt." A második mű: Marche hongroise d'aprés Schubert. Pour Piano par F. Liszt. A dedikáció: „A son excellent ami/ Le GénéralPrince / FelixLichnowsky / FLiszt /Paris 27 Mars 1841." Akolligátum harmadik darabja egy operaparafrázis DONIZETTI : Lammermoori Lucia-jának két részletére: Marche funébre et cavatine de la Lucia. Ezen ajánlás nem szerepel. A három művet mindössze az kapcsolja össze (s talán így is kerülhetett egybe valamely antikváriusnál), hogy egy párizsi kiadó: Bemard LATTE publikálta őket az 1840-es években (inkább az évtized elején). Témánk szempontjából csak az első mű (R. 105a/l—7.) ajánlása érdemel figyelmet. Felix LICHNOWSKY, akinek LISZT a második darabot (R. 250/2.) dedikálta, azért esik ki vizsgálódásaink köréből, mert nem volt magyar származású. így róla röviden csak annyit említünk meg, hogy abban a gazdag osztrák hercegi családban született, amely annak idején BEETHOVENnel állt szoros kapcsolatban. LISZT és Felix LICHNOWSKY 1840 közepén ismerkedtek meg, önzetlen és szoros barátságuk egészen a herceg korai haláláig, 1848 őszéig tartott. FESTETICS Leó, akinek LISZT az Album d'un voyageur, 3

me Année-t, lényegében a Magyar Dallok első 7 darabjának ezzel a címvariánssal megjelent francia kiadását ajánlotta, LISZT életében nagyon is eltérő előjellel, de mindvégig fontos szerepet játszott. Az 1800-ban Pécsett született, és 1884-ben Budapesten elhunyt magyar mágnás tevékeny résztvevője volt a magyar zenei életnek. 1840-től 1846-ig a Pest-Budai Hangászegyesület elnöke, majd igazgatói választmányi tagja; az ötvenes években a Nemzeti Színház igazgatója, 1865-től az Országos Színiiskola igazgatója volt. Zeneszerzéssel is foglalkozott; kompozíciói nem vallanak különösebben eredeti tehetségre. Egyik művét, a Spanyol szerenádot, LISZT 1846-ban zongorára dolgozta át (R. 161.). FESTETicsnek LiszThez való viszonya tulajdonképpen jellemző a kor általános hozzáállására: a zongoravirtuózt bálványozza, a legnagyobb mértékben támogatja; a zeneszerzőt azonban — mivel képtelen fölfogni zsenialitását és korszakalkotó újításait — támadja, műveinek bemutatását igyekszik megakadályozni. Az Esztergomi mise bemutatóját megelőző bonyodalmak, intrikák (amint ezt az esztergomi érseki levéltár anyagában fennmaradt dokumentumok egyértelműen bizonyították) nagyrészt FESTETicstől indultak ki. A „zenei szakember" szerepében tetszelegve, FESTETICS be akarta bizonyítani SCITOVSZKY hercegérseknek, hogy LISZT műve, ez a „Musick der Zukunft", nem méltó a nagy hagyományokkal rendelkező „Musica Sacra" kereteibe való beillesztésre; a bazilika felszentelésekor ilyen hosszú, zavaros és szinte előadhatatlan művet nem szabad műsorra tűzni. — Ha Aucusz Antal, szövetkezve EnKELlel, a DOPPLEB testvérekkel és más haladó szellemű magyar muzsikusokkal, nem lép erélyesen közbe LISZT művének érdekében, akkor a bemutató minden valószínűség szerint el is maradt volna.

48 (így válik érthetővé az EEKELM kapcsolatban említett LiszT-levél FESTETics-utalásának gunyoros hangja is.) Hasonlóképpen negatív szerepet játszott FESTETICS a Zeneakadémia létrejöttekor. Az általa vezetett Színészeti Énektanoda presztízsét féltette az újonnan 48. Az ügyre vonatkozó részletes adatokat ld. Pr. 61., 74., 77., 81. és 87. sz. levelek jegyzeteinél. 103