AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - P. Eckhardt Mária: Liszt Ferenc és magyar kortársai az Országos Széchényi Könyvtár dedikált Liszt-zeneműveinek tükrében

nem is került volna sor a Via crucis-ra, (mely egyébként a kórusra nem ró különösebben nehéz feladatot), később lehetett volna módot találni a bemutatóra, hiszen ENGESZER még több évig vezette a Liszt-egyletet.

33 Érdekes, hogy a megkésett ősbemutató színhelye mégis a belvárosi templom volt, a vezénylő karnagy pedig ENGESZER egy kései utóda: HARMAT Arthur, aki 1922-ben foglalta el az egyházzenei hagyományairól híres templom karnagyi posztját. 4. A ZR 27 jelzetű, kis formátumú partitúrát: a Tasso c. szimfonikus költemény témáinak felhasználásával készült harmadik Gyász-ódát, melyet 1877-ben jelentetett meg a lipcsei BREITKOPE und HÄRTEL kiadó, LISZT a magyar kortárszeneszerzők vitathatatlanul legjelentősebbikének: ERKEL Eerenenek ajánlotta. Az ajánlás szövege: „Meinem / verehrten Freund j Franz Erkel — / treu ergebenst I FLiszt I Februar 78 — / Budapest." LISZT és ERKEL kapcsolatáról sokan, sokféle szándékkal, különféle megvilágításban, rengeteg tényt és rengeteg valótlanságot (vagy legalábbis az anekdoták ingatag talajára épített féligazságot) írtak. Szinte külön tanulmányt érdemelne ez a téma, hiszen a XIX. század e két legjelentősebb, ugyanakkor oly különböző életpályát bejárt magyar muzsikusának egymáshoz való viszonyát vizsgálva, nemcsak kettejük egyéniségéről, de korukról is tükörképet nyerhetünk. — Szorítkozzunk most csupán néhány jelentős tény ismertetésére, melyeknek hiteléhez nem férhet kétség. 1840. január 4-én, egy forró sikerű pesti hangversenyen LiszTet ünnepli a közönség: hat magyar főúr díszkardot nyújt át neki a nemzet nevében. A lelkesedés akkor csap a legmagasabbra, amikor LISZT fantáziát rögtönöz a Rákócziinduló dallamára. — 1840. február 2-án így ír a Honművész: „TJj hangmű. — PESTEN, Wagner Józs. szépműárus boltjában 's költségén múlt napokban jelent meg: ,Emlékül Liszt Ferenczre Rákóczi indulója, zongorára alkalmazva Erkel Ferencz nemzeti színház első karmestere által. . . .Az alkalmazó törekvék ezt olly modorban, miként Liszt úr játszá, minél közelítőbbleg közölni, 's mint tapasztaltuk, L. úrnak egy két sajátságait leróva mellyeket E. úr hihetőleg készakarva nem utánzott, nagyobb részint sikerülve is közli. Kedves emlékül vehetik ezt L. úr tisztelői."

34 ERKEL nagy sikert elért, több ízben is kiadott indulója annál is jelentősebb, mert ugyanekkor LiszTet a cenzúra megakadályozta saját Rákóczi-indulójának kiadásában (mint erről felháborodva számol be D'AGOULT grófnőnek).

35 LISZT Rákóczi-indulójának e legkorábbi változata, mely máig is kiadatlan, az OSZK 33. MAJOR Ervinnek a MTA Zenetudományi Intézet Könyvtárában található kéziratos feljegyzései szerint ENGESZER 1883-ig állt a Liszt-egylet élén. Mint HARMAT Arthur írja A magyar muzsika könyvében (Bp. 1936, Havas 0. kiad., 143. 1.): „Az egyesület a 80-as években szinte észrevétlenül megszűnt." 34. Idézi NÉMETH Amadé: Erkel Ferenc. Bp. 1967, Gondolat. 69—70. 1. 35. OLLIVTER, Daniel: Correspondance de Liszt et de la Comtesse d'Agoult. Vol. I. (A továbbiakban: Corr. L-AG. I.) 363. 1. A levél keltezése: 1840. I. 23. 7* 99