AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: Egy elfelejtett magyar szlavista

csak bizonytalanul alátámasztott elméletének gyöngéit: a szlávok Európa őslakosaiként való szerepeltetése csak feltételezés. A szláv őskor kutatásában KÁLLAY fölhasználja KOPITAR példás szövegkiadványát, a Glagolita Closianus-t, de hivatkozik PALACKY, DOBROVSKY, HANKA, LINDE és BULGARIN műveire is; tanulságul ismét leszögezi: a szláv nem jelentett rabszolgát, a serö-nek sincs köze a servushoz. De a slava is csupán a slovo-ból származik. Ezt DOBROVSKY, HANKA, KOLLÁR és SAFÁRIK könyveiből szűrte le. SAFÁRIK nyomán a régi szlávok vitézségéről ír. HORVÁT Istvánnal szemben — ki vitairatát lényegében SAFÁRiK-nak a régi szláv dicsőséget megszerkesztő Slavische Alterthümerje, valamint KOLLÁR szláv archeológiai elképzelései ellen írta — hangsúlyozza: „őszinte meg kell azt is vallanunk, hogy az eredményekre tekintve, melyek Schafarik [!] szorgalma által létre hozattak, vele kezet is fognak az el nem fogultak . . ,"

25 KÁLLAY nézeteinek összefoglalójaként is felfoghatjuk LAKATOS György (1818—?) Veszprém megyei segédlelkész HORVÁT István történészkedésének nyomában járó könyvének megrovó bírálatát.

28 A könyv elveszne az ismeretlenségben, ha nem illeszkedne abba a sorozatba, mely a népnév etimológiájából, illetve őstörténeti kutatásból nemzetkarakterológiát mesterkedik elő. Hadd utaljunk Ján KOLLÁR és HORVÁT István vitájára a magyar etimológiája körül,

27 illetve HORVÁT és SAFÁRIK dolgozataira, melyek közül — vitán fölül — SAFÁRIK elméletei a legtudományosabbak és ezáltal a legmértéktartóbbak. A magyar, a serb, a slavus szavak eredetének megfejtése része a nemzeti ébredést eredményező fejlődésnek; a nomen est omen igazságában hittek, mikor a névhez fűződő dicső képzettel is nevelni, lelkesíteni, nemzeti jogokat erősíteni véltek. A kelet-európai romantika történettudósa megalkotja a nemzet történelmét, úgy teremt folytonosságot, hogy saját korának valóságát vetíti vissza az eszményített régmúltba. LAKATOS a dilettáns lelkesedésével veti rá magát a divatos módszerekre, s nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a horvát és a croatus nem lehet azonos, mivel ez utóbbi a krétai származású (Croatia-Curetia azonosságot tételezve föl). KÁLLAY megrója az igyekvő, ám a történetírásban tehetségtelen segédlelkészt: „mihelyt az egyes szók némi külső hasonlatosságra utaltak", magyarságot hajhászott. Mindennek az az oka — folytatja KÁLLAY —, hogy LAKATOS nem mélyedt el az összehasonlító nyelvészet újabb irodalmában. A croatokat nem lehet „elkülönözni" a horvátoktól, a horvát és a croat egyazon szó, semmi köze sincs a curetis-höz. A horvát szó etimológiája ügyében SAFÁRiK-ra utal, „kinél a szláv népágozatok történeteiben nagyobb búvárt már nem is kereshetünk". Ez a legtöbb, amit magyar tudós SAFÁRiK-nak adhat, a PERFÖLDY álnévvel jegyzett fordítás a 25. KÁLLAY ismeretterjesztő munkáiban is közvetíti a szlavisztika legújabb eredményeit, így az ő nevéhez fűzhető az első magyar enciklopédia „Szláv nyelvek" és „Szlávok" címszava: Közhasznú Esmér etek Tára. Pesten 1834. XI. 388., 389 — 392. Hivatkozási anyaga, felfogása teljesen KÁLLAY-ra vall, ő egyébként is munkatársa volt^az enciklopédiának. 26. Nemzeti Újság. 6. I. 7 — 9. szám. 27. Ableitung und Erklärung des National-N aniens Magyar. Von Johann KOLLÁR, Pest 1827. — HORVÁT István: Könyv-vizsgálat. — Tudományos Gyűjtemény. 12. 1828. I. 77-85. 297