AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: Egy elfelejtett magyar szlavista

Zumal ministerstva narodnago prosvescenijdból

28 csak közvetve fejezi ki a közzétévő állásfoglalását. SAFÁRIK ilyen magas fokú tisztelete példa nélkül áll a korszak magyar irodalmában. HORVÁT István könyve indulatosan vitatkozik, de nem kevésbé szenvedélyes — ha tárgyszerűbb is — a publicista hangvétele.

29 KÁLLAY fenntartásait is hangoztató, de tiszteletet eláruló érvelése megérdemli becsülésünket. Fenntartásai abban is megnyilvánulnak, hogy — SÜKOWIECKI, SAFÁRIK és PALACKY fejtegetésein töprengve — nem érzi, miért kellene kizárni a „sarmatá"kat a szláv „faj"-ból. így rendszerezhetjük tehát KÁLLAY első korszakának szlavisztikai eredményeit : 1. Önmegtartóztató józansággal ítéli meg még a magyarság történeti szerepét kedvezőtlen színben feltüntető szláv munkákat is. 2. Az etimológiát és a nyelvhasonlítást óvatosan kezeli, mind a finnugrisztika, mind a szlavisztika sokoldalú (történeti, nyelvészeti, etnográfiai stb.) művelésére ösztönöz. 3. Csak azt fogadja el, amit általa cáfolhatatlannak érzett érvek támasztanak alá. Ezért elveti a magyar és a szláv történészek, nyelvészek önkényes forrásmagyarázatait. 4. Áttekinti szinte az egész közép-kelet-európai szlavisztikai irodalmat, s a magyar vonatkozású részleteket tolmácsolja, és felhasználja a finnugor rokonság bizonyítására.

30 KÁLLAY Ferencről, a publicistáról nem teljesen hasonló tulajdonságokat állapíthatunk meg. Politikai elképzelései az 1840-es években egyre jobban közelednek a konzervatívokéihoz, bár ő az egyik első magyar olvasója ENGELS-nek.

31 Sok kérdésben a nemesi nacionalizmus álláspontját vallotta, de tévedünk, ha türelmetlenséggel vagy az erőszakos módszerek helyeslésével vádoljuk. A nemesi nacionalizmuson belül külön színt képvisel, állásfoglalásában még benne érezzük a felvilágosodás eszméit. Igaz, hogy alapvetően forradalom ellenes beállítottságú, ellenez minden viharos vagy erőszakos változást, s a lassú, irányított fejlődést tartja üdvözítőnek. A nemzetiségi kérdés szlavisztikai érdeklődése és tudása miatt is foglalkoztatja. Véleménye élesen szemben áll a radikális ellenzékével; amikor SZÉCHENYI István 1842-es akadémiai beszéde miatt a támadások céltáblája lesz, KÁLLAY kiáll mellette,

32 s történeti érvekkel figyelmeztet a nemzeti kérdést elmérgesítő, csupán a pillanatnyi állapotot szem előtt látó vélekedésekre. 28. Tudománytár. 8. 1841. 5. 244 — 231. Az orosz cikk németül is megjelent az Ost und West c. lapban: 2. 1838. Nr. 23. A prágai újság Magyarországon is népszerű volt. A SAFÁRIKI'ÓI szóló magyar irodalom kritikai értékelése: R. PRAZÁK: K jubilejní safaríkovské literature. Sborník prací filosofickó fakulty brnénské university 1962, D 9, 207 — 210. — Uő.: SZIKXAY László: A szlovák irodalom története (recenzió). = Slavia. 33. 1964. 324. 29. ROSTY Zsigmond: Magyar—horvát ügyek I. = Jelenkor. 15. 1846. 10. szám. 30. Ismeretterjesztő munkáiból idézünk néhány szláv vonatkozást: A halálos büntetésről. = A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei. 5. 1838—1840. II. 98 — 115.: orosz és cseh adatokra utal, a Russzkaja Pravdát, Karamzint és Voigtot említi. A Vatican című dolgozata: Nemzeti Újság. 6. 1845. 11 — 12. szám: PALACKY cseh tárgyú levéltári közleményeiből emeli ki a magyar történelemre utaló adatokat. 31. SZATTDER: i. m. 11. (Nemzeti Újság. 8. 1847J 32. Széchenyi István gróf és a Pesti Hírlap. = Világ. 2. 1842. 98. szám. 298