AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - B. Kozocsa Ildikó: Az Országos Széchényi Könyvtár Restauráló Laboratóriumainak munkájáról

BELAYÁnak a szovjet vegyésznek eljárására, amely alkalmasnak látszott a kódex konzerválására.

5 A próbapergamenek kezelése jól sikerült, majd a kódex egy igen rongált lapján is kielégítő eredményt adott. Az eljárás lényege: a pergamenlapokat szétválasztásuk után, először alkohol-karbamid, majd préselés, szárítás után cetvelő-benzol oldattal kezeljük. Ezután szilikonpapír között préseljük. Hátra volt még azonban a kisimított, lágyított, konzervált, de igen sérült, hiányos pergamenlevelek restaurálása. Legalkalmasabb módszernek látszott a pegamenlapoknak marhavakbél-hártya közé való beágyazása. A nemzetközi szakmai világban ismert — a bécsi nemzetközi konferencián is bemutatott — módszert még eddig nem alkalmaztuk. Mivel restaurálási célokra vakbélhártyát Magyarországon nem gyártanak, műhelyünkben jelenleg jó eredménnyel biztató kísérletek folynak a hártyák restaurálásra megfelelő kikészítésére. Érdekes felfedezések a könyvborítókban A Restauráló Laboratórium egyhangúnak sohasem mondható munkáját néha még izgalmasabbá, érdekesebbé teszi egy-egy váratlan felfedezés: a könyv táblájából vagy gerincéről a restaurálás során előkerülő kézirat- vagy nyomtatványtöredékről kiderül, hogy az rendkívüli érték. Ez alkalommal csak az utóbbi években történt érdekesebb felfedezésekről tennék említést. A kalocsai Érseki Könyvtár egyik ősnyomtatványának kötéstáblájában kézirattárunk munkatársa DR. VÍZKELETY András pergamencsíkokat fedezett fel. Az ősnyomtatvány a laboratóriumba került, ahol a kötéstáblákból 5 db pergamencsíkot fejtettünk ki. A megtisztított pergamencsíkokat összeillesztettük, és ezután sikerült meghatározni, hogy a 13. századi német verses szöveg olyan eposz töredékeit őrizte meg, amely eddig csak egy 60 soros, 1870 körül, Zürichben, ugyancsak egy ősnyomtatvány táblájában talált töredékből volt ismeretes. Az azonosítás során az is kiderült, hogy a kalocsai, összesen mintegy 270 sort tartalmazó pergamencsíkokat ugyanabból a kódexből vágták ki, mint amelyikből a zürichi töredékek is származnak. A zürichi töredékből az eposz szerzője nem volt megállapítható, az egyik kalocsai pergamencsík azonban megnevezte magát a szerzőt: Ulrich von Türheim, a mű pedig a OZzgres'-eposz. 1971-ben történt: egy 1469-ben Strassbourgban megjelent ősnyomtatvány kötéstábláiból restaurálás közben rendkívüli érték került elő. Kézírásos kottalapok, amelyek valószínűleg az ősnyomtatvány bekötésekor bélelés céljából kerültek a fatáblákra. A kottalapok — korukhoz képest csodálatosan jó állapotban voltak. Mivel azonban a töredékek több egymás feletti rétegben borították a táblákat, óvatosan kellett azokat kifejteni, nehogy a ragasztóanyagok leoldásakor a szöveg és a hangjegyek elmosódjanak, megsérüljenek. A jó minőségű középkori tintának és az iniciálék földfesték színezékének köszönhető, hogy a szétválasztás a szöveg károsodása nélkül sikerült. Tisztítás, néhány szúrágás és sérülés restaurálása után a töredékek a tudósok kezébe kerültek. RAJECZKY Benjamin kutató és munkatársai, valamint MEZEI László paleográfus megállapította, hogy rendkívüli érték került elő: 20 — köztük több teljes — latin nyelvű egyházi motetta, kórusmű, amely bebizonyítja a többszólamúság létezését a középkori Magyar5. BELAYA, I. K.: Softening and Restoration of Parchment in Manuscripts and Bookbindings. = Restaurator. 1969. 1. sz. 20 — 51. p. 96