AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - B. Kozocsa Ildikó: Az Országos Széchényi Könyvtár Restauráló Laboratóriumainak munkájáról

mentumról a felesleges rostrétegeket eltávolítjuk, korrigáljuk, majd száradásig­újra présbe helyezzük. Fűthető présben gyorsabb a száradás. Végül a dokumentu­mot utánenyvező anyaggal bevonjuk. Foglalkozunk ennek az eljárásnak a gépesített változatával is. A bécsi nem­zetközi restaurátornapok alkalmával többféle variációban bemutatott ún. rosto­sító készülék segítségével lehetővé válik a gyorsabb, gazdaságosabb és tökélete­sebb restaurálás. 2 Az eljárás elve ez esetben is megegyezik a kézi papíröntés elvé­vel: híg rostszuszpenziót kell juttatni az eredeti anyag hibás helyeire, de nem merítőkanállal, hanem a vákuumelv alkalmazásával. A készülék két egymástól gumitömítéssel elszigetelt, de különválasztható kádból áll: a szívókádból és a töltőanyagkádból. A szívókádat egy medencébe állítjuk, majd tiszta vízzel feltöltjük a támasztó rács magasságáig. A támasztó rácsra helyezzük el a szitát (rozsdamentes fém vagy poliamid) a rajta levő doku­mentummal. Ráerősítjük a töltőanyagkádat, majd a szitát a nehezékráccsal lefed­jük. Ez utóbbi megakadályozza a papírlap elmozdulását. Az anyagszuszpenziót a töltőanyagkádba öntjük, majd az emelő fogantyúk segítségével a készüléket és a nehezékrácsot egyidejűleg kiemeljük a vízből. Ekkor erős szívóhatás keletke­zik, ennek következtében a rostanyag lerakódik a dokumentum hiányos helyein. A kádakat szétkapcsoljuk, a papírszitát a restaurált tárggyal együtt nemezlappal lefedjük, majd ugyanolyan módon préseljük, szárítjuk, mint ahogyan az a kézi papíröntésnél történik. Mivel az eljárás bővizes közegben történik, szükséges a szárítás után a papír rostjaiból kioldódott enyvező- és töltőanyagok pótlása, utánenyvezése. Ez a művelet karboximetilcellulóz vagy glutofix oldattal történik. Másik változata az eljárásnak az a megoldás, amelynél a vákuumot a szívókád vizének hirtelen leeresztésével, vagy vákuumszivattyúval állítjuk elő. 2. 1970 óta alkalmazzuk műhelyünkben a kézi laminálást. Az eljárással kü­lönböző formájú, cserélhető fejekkel felszerelhető forrasztópáka segítségével, hő közvetítésével, polietilén fólia és japán papír „forrasztható" a dokumentumon keletkezett szakadásokra, hiányokra. Alkalmazásával főként akkor érhetünk el jó eredményt, ha az írás vagy nyomtatott szöveg olvashatóságát maximálisan kívánjuk biztosítani, s e célra a hagyományos kasírozási eljárások nem megfele­lőek. A kézi laminálás némileg gyorsabb, mint a ragasztók segítségével történő restaurálás, ugyanis itt egy munkafázis, a szárítás-préselés művelete elmarad. A gépi laminálás is hamarosan megindulhat az újonnan berendezett hírlap­restauráló műhelyben. E korszerű eljárással — a hírlapanyag restaurálásán kí­vül — sokkal gyorsabban és tökéletesebben végezhetjük el a plakátok, színlapok, térképek és egyéb, a laminálásra alkalmas anyag konzerválását. Sok könyvtáros még bizalmatlan a műanyagokkal történő restaurálási eljárá­sokkal szemben. Ez a bizalmatlanság bizonyos mértékig érthető, hiszen az ún. öregítési próbák még nem adnak egyértelmű feleletet arra a kérdésre, hogyan fog viselkedni 100—200 év múlva — természetes körülmények között — a műanyag fólia és a közé ágyazott dokumentum. A polietilénnel történő laminálási eljárást Magyarországon csaknem két évtizede alkalmazzák az Országos Levéltárban. Külföldön, más műanyag fóliákkal is, több évtizedes tapasztalatra tettek szert a szakemberek. A szakirodalomban rendszeresen jelennek meg híradások az újabb 2. TBOBAS, Karl: Ein neues Anfaserungsgerät. = Allgemeiner Anzeiger für Buch-­bindereien. 1971. 9. sz. 494 — 496. p. 94

Next

/
Thumbnails
Contents