AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - B. Kozocsa Ildikó: Az Országos Széchényi Könyvtár Restauráló Laboratóriumainak munkájáról

és újabb kísérletekről. Ezek azt bizonyítják, hogy a polietilén fólia nem okoz károsodást a laminált anyagban. Szükség esetén a papír felületéről vegyszerekkel le is oldható.

3 Ha bizonyos fenntartásokkal fogadjuk is a kutatások legújabb eredményeit, annyi bizonyos, hogy a műanyagok (fóliák, ragasztók, gyanták stb.) egyre inkább tért hódítanak a könyvtári állomány restaurálása területén. Mivel a lamináló eljárás többé-kevésbé megváltoztatja a papír eredeti jellegét, esztétikai meggondolásokból kivételes értékű dokumentumok restaurálásánál csak abban az esetben ajánlható, ha a dokumentum más módszerrel már nem, vagy csak rosszabb eredménnyel konzerválható. Hogy a laminálás ilyen különleges esetben még unikumok megmentésére is alkalmas, erre bizonyító erejű példa Zeneműtárunk Bártfai Gyűjteménye egy 17. századból származó, rendkívül súlyosan károsodott kéziratának (MS. Mus. Bárfa 1. Discantus) sikeres restaurálása.

4 3. A lignintartalmú újkori papíranyag restaurálása világviszonylatban igen nagy és megnyugtatóan meg nem oldott problémát jelent a könyvtárak, levéltárak számára. A szakemberek — vegyészek és restaurátorok — olyan megoldást keresnek, amellyel a lignintartalmú papír savtalanítása, szükség esetén fehérítése és a gyenge rostszerkezet megerősítése lehetőleg egy munkafolyamatban, egyszerű és gazdaságos módon, a dokumentumra nézve veszélytelenül elvégezhető. Ezt a célt kívánja elérni a bécsi konferencián bemutatott „Regnal 7" eljárás, amely egy prágai restaurátor és egy vegyész közös találmánya. Az eljárást 1972-ben a prágai Állami Könyvtárban részletesen tanulmányoztuk, majd egy évvel később licencét könyvtárunk megvásárolta. A módszer lényege, hogy a gyenge, törékeny dokumentumot polivinil-butiroacetát kopolimer alkoholos oldatába — amelybe semlegesítőszer is keverhető — bemártják, vagy ecsettel a felületre viszik. 1974-ben megindulnak a kísérletek, hogy a módszert minél szélesebb körben alkalmazhassuk mind a hírlap-, mind a különgyűjtemények anyagának konzerválásánál. 4. 1973-ban Kézirattárunk egyik új szerzeményének, egy 14. századi pergamen kéziratnak (AEGIDITJS ROMANTTS jogi munkája) a restaurálásával kapcsolatban olyan problémák merültek fel, amelyek szükségessé tették új pergamen restaurálási módszerek alkalmazását. A kódex a Szombathely környéki Dozmat nevű falu egyik parasztházának padlásáról került elő, súlyosan rongált állapotban. Kötése nem volt, a fűzése felbomlott, az íveket a nedvesség, talán esővíz és penészesedés egybetapasztotta és súlyosan megrongálta. A színes iniciálékkal díszített igen szép írás sokhelyütt az olvashatatlanságig szétfolyt, a pergamen jelentős részében nemcsak deformálódott, hanem megkeményedett, összeragadt tömbbé változott. A kódex rendkívül rongált állapota szükségessé tette, hogy a pergamen konzerválására vonatkozó — egyébként igen gyér — szakirodalmat a restaurálás megkezdése előtt átnézzem, és több eljárást ki is próbáljak. így találtam rá 3. DADIC, Vera — RIBKIN, Tatjana: Techniques of Delaminating Polyethylene Laminates. — Restaurator. Copenhagen, 1970. 3. 141. p. 4. Cz. KOZOCSA Ildikó: XVI—XVII. századi zenei kéziratok restaurálása. = Könyvtári Figyelő. 1972. 5. sz. 534-537. 1. 95