AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Wix Györgyné: Egy „XVIII. századi magyar anonim-lexikon" összeállításának problémái

arra, hogy egy-egy alkotó munkássága külön keresgélés nélkül kiegészíthető legyen a közölt feloldásokkal. A hibák kiderítésére, a téves megállapítások megcáfolására is könnyebben nyílik ily módon lehetőség, hiszen egy-egy eleve lehetetlen szerzőség az összeállítónál értőbb szakembernek azonnal szemébe ötlik. Egy második névmutató kapcsolódnék az előzőhöz: az alkalmi költészet ünnepeltjeinek névmutatója. Ezt a mutatót az efféle költemények és beszédek címei (pontosabban címeiknek nemléte) teszik szükségessé, amelyek visszakeresésre kevéssé alkalmasak. A sok „111. ac rev." „Mélts. nagys . . ." „Admodum rev. patri . . ." vagy akár „Ode" és „Carmen" stb. kezdet labirintusában ez a mutató megbízható Ariadné-fonalnak ígérkezik. A problematika még ezzel sem teljes. Hiszen csupán a már összegyűjtött címanyag ellenőrzése is mintegy háromesztendei munkát igényel, a szerkesztés megkezdése előtt. Eközben kell majd eldönteni azokat a problémákat, amelyek az anyaggyűjtés közben felmerültek, de egyelőre nem sürgetőek: döntésre várva pihennek a cédulák lapjain. Ilyen probléma adódik mindjárt az anyaggyűjtés ellenőrzése kapcsán. Meg kell-e bizonyosodni minden kigyűjtött cím tényleges létezéséről, vagy csupán irodalmilag feltételezett művek is bekerülhetnek a kézikönyvbe? Pillanatnyilag számos olyan tétel szerepel a kigyűjtött anyagban, amely a retrospektív nemzeti bibliográfiákban nem szerepel, akár azért, mert valóban volt, de még kimaradt a bibliográfiai feltárásból, akár azért, mert soha sem létezett, csak bibliográfiák stb. lapjain. Az ilyesfajta tételek, megfelelő autopsziás lehetőség hiányában együtt vehetők fel, vagy együtt hagyhatók el, szelektálni köztük nem lehet. A szerepeltetés mellett szól, hogy a nemzeti bibliográfiák is számos soha nem volt címet közölnek. Jó példa erre a már említett SZLAVKOVSZKY Benedek, akinek Fomes discordiae sibi ipse acerbus ac damnosus sive Vidus intestina accendens odia . . . lineameiitis theatralibus depictus anno 1714 .. . typis verő impr. 1718. c. alkotása a saját adatainak megfelelő helyén (P. V. 503.) kívül még két ízben szerepel, csupán pontatlan említések átvétele következtében. Az egyik anonim címként (P. III. 786.) „Vidus. Intestina accendens odia . . .", a másik SCHWACHOTZY: „Tragicomoedia . . ." cím alatt (P. III. 345.), a szövegben szerző neveként közölve BENEDICTTJS AB ANNUNCIATIONE nevét is. Ez egyszersmind az aivtopszia említett problémájára is utal. A három mű egyetlen voltát pl. szintén az Országos Széchényi Könyvtár példányának alapos megvizsgálása alapján lehetett kideríteni. Egyáltalán a tényleges meglét így a tényleges névtelenséggel együtt volna elbírálható. Ez a megbízható pontosság rendkívül csábító, ám bizonyos művek hozzáférhetetlensége csakúgy ellentmond e munka vállalásának, mint az, hogy a többes kiadások között gyakran váltakozva akad anonim és szerzős mű, ami azzal a veszéllyel járhat, hogy a szerzős kiadás autopsziája alapján kihagyom a címet, s ezáltal az anonim kiadás kézbevevőit megtévesztem. Az egyéb kiegészítések kérdése korábban már szerepelt egy említés erejéig. Üj kiadások, új nyomdahely-megállapítások, kiadási évek stb. derültek ki a forrásokból, mintegy melléktermékként. Kérdés — ahogy korábban említettük — szerepeljenek-e ezek az adatok a címleírásban, szögletes zárójelben, megtévesztve a könyvet kézben tartó laikust, aki helynevet, évet stb. találva az adatban, a nála levő hely, év stb. nélküli könyvet nem is meri megnyugatatóan azonosítani, s a 63