AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Wix Györgyné: Egy „XVIII. századi magyar anonim-lexikon" összeállításának problémái

mélyként szerepel — éppen eltérő névhasználatok következtében — SCHWACHOTZY Benedekként és SZLAVKOVSZKY Benedekként ugyanaz a BENEDICTES AB ANNTJNCIATIONE szerzetesi nevű piarista! SZINNYEI után pedig bibliográfiákba és katalógusokba is átkerült ugyanez a hiba. Ellentmondó adatok, több elfogadott vagy lehetséges névmegállapítás esetén valamennyi név felsorolásra kerül. Ha van a nevek között egy, amelyet a modern kutatás hitelesített, elfogadott, akkor azt tipográfiai kiemelés hangsúlyozza, míg a többinél a téves feltételezésre történik utalás. 6. A bibliográfiai hivatkozások, a források megjelölése következik az adatok sorrendjében. A megfelelő rövidítésen (rövidítéseken) túlmenő pontos megjelölés bizonyult itt szükségesnek. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a lapszám, esetleg tételszám idézése biztosítja csupán a könnyű visszakeresést, s ezzel egyszersmind a megadott névfeloldás hitelét. Több névmegállapítás esetén valamennyi bibliográfiai hivatkozás mellett a megfelelő feloldás monogramja is szerepel, míg a szerkesztő által analógiára, stílusra stb. alapozottan javasolt feloldásokat külön jel és indoklás jelöli. A források mellett minden esetben, amikor ez lehetséges, szerepel majd a megfelelő retrospektív nemzeti bibliográfia (RMK, Petrik stb.) leírására történő hivatkozás, akár forrás az a névmegállapításra, akár nem. (Utóbbi esetben természetesen „anon." megjegyzés jelzi majd, hogy az adott helyen anonim címleírás szerepel.) Erre a megoldásra azért látszott hasznosnak vállalkozni, mert ily módon pontosabb, teljesebb címleírások és valamennyi ismert kiadás impresszumadatai rendelkezésére állnak mindenkinek, aki erre igényt tart. 7. Az esetleges megjegyzések kerülnek egy-egy tétel végére. Ezek a megjegyzések tarka képet mutatnak, mivel egyaránt lehet tartalmi vagy formai vonatkozásuk. Megjegyzés utal majd egy-egy korábbi névfeloldás téves voltára éppúgy, mint a mű más nyelvű magyarországi kiadásaira, korábbi RMNY vagy RMK számára vagy fordítások eredeti címére, amennyiben az megállapított, vagy megállapítható. Felhozni a címleírásba, a könyvtári szabványnak megfelelően, nem látszott helyesnek ezeket az eredeti címeket, minthogy ez idő tájt még sokszor csak forrásokról, mintákról beszélhetünk, különösen a magyarítások esetében. Ide a megjegyzések rovatába kerülnének azok a helynév vagy kiadói névfeloldások is, amelyek vagy a gyűjtőmunka során adódtak, vagy a Petrik-féle bibliográfia most megjelent nyomdatörténeti mutatójából eredtek, feltéve, hogy egyáltalán közlésre kerülnek. A megjegyzések rovata tehát valamiféle gyűjtőhelye lenne minden olyan járulékos adatnak, emellyel a használókat a névfeloldáson kívül további adatokhoz is lehet juttatni. Kérdéses azonban, hogy egy anonimlexikonnak feladata lehet-e a használót a névfeloldásokon kívül egyéb támpontokhoz is elvezetni, nem több-e a kevesebb ebben az esetben is, mint oly sokszor. Mutatók. Az anonim-lexikonok általában a névtelenül megjelent művek címeit közlik betűrendben, a névmegállapításokkal, s forrásaikra való hivatkozásokkal. Ennyi elég is tulajdonképpen. Az adott esetben azonban, amikor időbeli és nemzeti határok lezárt egésszé kerekítik a címanyagot, kétféle mutató lehetősége és talán hasznossága is felvetődik. Az egyik a szerzői nevek mutatója, amely egyszersmind a szerzői névváltozatokról is utalást adhat a címleírásban választott névalakra. Ennél a „végleges" névalaknál pedig a kézikönyvben szereplő valamennyi anonim műve tételszámát is fel lehet sorolni egy-egy szerzőnek, ezzel a megoldással lehetőséget nyújtva 62