AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Wix Györgyné: Egy „XVIII. századi magyar anonim-lexikon" összeállításának problémái

4. A terjedelem általában elmarad; csak igen-igen ritkán, majd azonos címek végső megkülönböztető elemeként kerül feltüntetésre. Csak egyetlen bizonyító példa arra, hogy ez sem felesleges: a) Epistolae heroum ac heroidum regni Hungáriáé. Honori neobaccalaureorum, cum . . . philosophiae laurea insignirentur, promotore Francisco Csernovics . . . Claudiopoli 1721. [18] lev. b) Epistolae heroum et heroidum Ungariae. Honoribus . . . neobaccalaureorum, cum philosophiae laurea insignirentur, promotore Petro Mayr . . . Cassoviae 1725. 48 p. c) Epistolae heroum et heroidum. Honoribus neo-baccalaureorum, cum philosphiae laurea condecorarentur, promotore Georgio Szegedi . . . Claudiopoli 1747. [34] lev. Cím változatnak is lehetne tekinteni ezeket a leírásokat, ha a terjedelem nem bizonyítaná különbözőségüket. Az első cím szerzője BESZNYÁK Pál, a másodiké KÖVÉR András, míg a harmadik mű NYÍRŐ Ádám tollából került ki. 5. A névfeloldás a következő adat, természetesen tipográfiailag kiemelve. Mint a lexikonnak leglényegesebb pontja, egyben a legtöbb kérdést felvető is. Egyértelmű volt, hogy amennyiben nem szerzői név feloldása kerül közlésre, akkor a szellemi közreműködés módját is fel kell tüntetni: a név mellett (ford.), (kiadó), s ha szerző is szerepel a feloldások között, akkor természetesen első helyen (szerző) megjelölés fog tájékoztatni. Már kevésbé szokásos adatközlés — külföldi anonim-lexikonok el is hagyják — a gyakori névazonosság esetében fontos, valamiféle szerzőegyénítés. Ez lehet a szerző foglalkozása vagy — esetleg és — születési és halálozási éve. Az adat szükségessége nem vitás, inkább az adatközlés helye. Szükséges egyfelől megkülönböztető elemként, hiszen pl. az anonim műveket publikáló különböző, de egyaránt termékeny tollú Molnár Jánosok közül az egyik bélakúti apát és szepesi kanonok, a másik pedig evangélikus lelkész volt; másfelől az életrajzi adatok szerepeltetése bizonyos tévedések ellenőrzését szolgálja, eleve lehetetlenné téve a félreértéseket. (Az iménti egyik példánál szereplő NYÍRŐ Ádám eleve nem írhatta az 1725-ben megjelent Epistolae heroum et heroidum-ot, hanem csak az 1747-est, mert 1723-ban született s így csak 1747-ben válhatott a ,,Claudiopoli tana humanitás" nevében ünneplő szerzővé.) A névalak bizonyult a legtöbb fejtörésre okot adó problémának. Először a vezetéknév! Ebben a korszakban még nem állapodtak meg egyetlen helyesírási formánál, más-más forrás, más-más mű feloldásánál eltérő névalakokat közölnek ugyanarról a személyről. Amellett a kor szerzői között szép számmal akadnak az ún. „hungarus"-ok. A szlovák, a román stb. irodalom- és tudománytörténet számos ismert és kevésbé ismert alakjának művei jelentek meg, s ezeket saját nemzetük irodalomtörténete teljesen más névalakkal ismeri magáénak, mint a magyarban meghonosodott, magyar források által ismertetett. A mérce a Magyar Életrajzi Lexikon, ill. a Szinnyei közlése lesz, s a nem magyar neveknél a megfelelő retrospektív nemzeti bibliográfia (BRV, Knihopis stb.), ill. az ezekben elfogadott névalak. Ugyanez áll a keresztnevek alakjára is, kivéve, ha nem akad megfelelő nemzetiségű forrás. Ebben az esetben a mű nyelve határozza meg a keresztnév formáját: így adódhatnak Carolus-ok, Franciscus-ok stb. is. Csak egyetlen példa arra, hogy ez a probléma sem mondvacsinált: SziNNYEinél két különböző sze61