AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A Times és Magyarország az 1904—1906-os politikai válság idején

elvi meggyőződésből, hanem gyakorlati politikai megfontolásból állt az általános választójog mellé. Ugyanezért lett később a Monarchia nemzetiségeinek támogatója, annak ellenére, hogy eredetileg közelebb állt hozzá a magyar nemesi liberalizmus. Érdekesek magyar barátairól mondott szavai is, ezek azt bizonyítják, hogy a szabadságharcos hagyományokkal rendelkező, de a kiegyezést elfogadó családokban (TÜRR, PULSZKY-HAMPEL, FALK) a koalíció „nemzeti küzdelme" csak ellenszenvet váltott ki. FERENC FERDINÁND körének terveiről szerzett információi viszont azt jelzik, milyen kitűnően tájékozott, mindenütt jó kapcsolatokkal rendelkező újságíró volt STEED. Az október 6-i levél több eleme megtalálható az ezekben a napokban a Timesban megjelent tudósításokban is, így szó esett a klerikális körök magyarellenes terveiről, LTTEGER és MORSEY október 3-i beszédéről, amely a magyarországi nemzetiségeket lázította.

102 Érdekes levelet közölt az október 5-i szám „Viator"tól, aki azonos a később Scotus Viator néven közismertté vált R. W. SETONWATSONnal, a magyar politika nagy hatású későbbi bírálójával. E felszólalás alátámasztja SETONWATSON ismert állítását, hogy kezdetben a magyarok lelkes híve volt és éppen a koalíció nemzetiségpolitikai nézetei ábrándították ki a magyar liberalizmus iránti illúzióiból. Most még a válságot FERENC FERDINÁND és híveinek reakciós, „Magyarország demokratikus alkotmánya" szétzúzására készülő törekvéseivel szembeni elővigyázatossági akcióként magyarázza. E körök elutasító, sértő magatartásukkal provokálni akarják egy budapesti forradalom kirobbanását, amit azután a dinasztikus elemek és a magyarországi nemzetiségek segítségével leverhetnének.

103 Mint láttuk, STEED is tartott egy ilyen megoldástól, ezért október 6-án a következő tanácsot adta a koalíciónak: „e veszélyek enyhítésének egyetlen módja, ha azonnal hivatalba lép, így saját ellenőrzése alatt hajtja végre a választójogi reformot, majd becsületes és engedékeny politikát folytat a nem-magyar népekkel szemben, hogy megnyerje bizalmukat és így elvegye a bécsi klerikális intrikáknak az élét".

104 A király balul kiütött közvetlen békeakciója után ismét KRISTÓFFY általános választójogi terve került előtérbe. TISZA AZ Újság hasábjain kifejtette ellenvéleményét a magyarországi magyar hegemónia védelmében, és a magyarországi társadalom fejletlenségére hivatkozva csak a fokozatos jogkiterjesztés útját vélte járhatónak. A Times október 6-i vezércikke lényegében TiszÁval értett egyet.

105 A cikk elismeri, hogy a „a választójog a Lajta mindkét felén szűk és elavult, de egy nagyarányú és hirtelen demokratikus reform veszélyei olyan súlyosak, olyan számosak és olyan nyilvánvalóak, hogy még a legbátrabb államférfit is óvatosságra kell hogy intsék". Részletesen ismerteti a magyarországi nemzetiségi viszonyokat és a szocialista elvek térhódítását, ami „nemcsak a városokban tapasztalható, de a vidéki körzetekben is gyökeret vert a feudalizmus és a nyomor következtében". E tények ismeretében egyrészt félti a magyar elem szupremáciáját, másrészt a tömegek politikai iskolázatlansága folytán parlamenti káosztól, állandósuló nemzetiségi és vallási villongásoktól tart az általános választójog megadása esetén. Ezzel a konzervatív felfogással azonban STEED nem értett egyet. 102. TT, 1905. okt. 4. 5. 1. és okt. 6. 3. 1. 103. TT, 1905. okt, 5. 13. 1. 104. TT, 1905. okt. 6. 3. 1. 105. TT, 1905. okt. 6. 7. 1. 399