AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A Times és Magyarország az 1904—1906-os politikai válság idején

Október 5-vel kezdődően STEED három részből álló cikksorozatban foglalta össze 1902-től a magyarországi válság történetét.

106 Ennek utolsó részében (október 7-én) összegezi nézeteit, amelyek a magyarországi eseményekkel való intenzív foglalkozás során benne kialakultak. CiirßOLnak előző nap írt levele mellett itt mutatkozik meg a legjobban, hogyan fordult STEED mind jobban szembe az egész magyarországi politikai rendszerrel. A nemzetiségi összetétel mellett ekkor már a nem-magyar népek nemzeti öntudatának jelentőségét is észreveszi (ami angol kortársainál még hiányzik), és bár még elképzelhetően tartja kiengesztelésüket, az utóbbi három évben kevés jelét látta az ehhez szükséges önmérsékletnek. Pedig a jelenlegi „terméketlen és veszedelmes konfliktusoknál" jóval fontosabb tennivalók vannak Magyarországon. „Habár fővárosa és nagyobb városai kívülről a XX. század arculatát viselik, a nép szelleme ötven évvel elmaradt a nyugati nemzetek mögött, a közigazgatási ruházat pedig durva szövést mutat. Száz sürgős probléma vár megoldásra, köztük a kivándorlás és ennek okai. A választójog kiterjesztése önmagában nem oldhatja meg e nehézségeket, de új vért, új energiát, új szellemet vihet a törvényhozásba e kérdések megoldásához, ós megtörheti annak a tudatlan és önző kasztnak a végzetes uralmát, amely ma szinte kizárólagos képviseletet élvez a parlamentben és mostanáig mindenható volt az országban. Szinte kilátástalannak tűnik azt remélni, hogy e kaszt pöffeszkedő uralma békés úton megszüntethető, hacsak felvilágosodottabb elemei fel nem ismerik azokat a veszélyeket, amelyek őket fenyegetik és nem vállalják a kezdeményezést a kapuknak a kirekesztettek előtt való megnyitásában. De akár megteszik ezt, akár nem, a kirekesztettek előbb vagy utóbb áttörik a korlátokat." E szavak a század eleji Magyarország egyik legszínvonalasabb kortársi bírálatát tartalmazzák. Külföldi létére (vagy éppen ezért?) STEEDet nem tévesztették meg a kapitalista fejlődés lenyűgöző külső jelei, meglátta a felszín mögötti óriás társadalmi elmaradottságot, a megoldásra váró problémák sokaságát, ugyanakkor nem ringatta magát sok szociáldemokrata és radikális — vagy akár SETONWATSON 1908-as nagy művében (Racial Problems in Hungary) kifejtett — illúzióban, hogy az általános választójog mondént meg fog oldani. Azt is jól látta, mennyire valószínűtlen, hogy az uralkodó kaszt uralmát békés úton meg lehessen törni, minthogy hiányoznak azok az előrelátó vezetők, akik — angol példára — megnyitnák a kaput (mi inkább úgy mondanánk: rést nyitnának) a társadalom „kirekesztett" rétegei előtt. STEED fenti véleménye persze még csak kialakulófélben volt, s a magyar elem bizonyos természetes szupremáciáját még lehetségesnek, sőt kívánatosnak tartotta: „Ha minden tényezőt megfontolunk és minden esélyt mérlegelünk, meggyőződésünk változatlanul csak az lehet, hogy Magyarországon a legnagyobb mértékben kívánatos a magyar hegemónia." VÁMBÉRY Ármin levélben gratulált a szerzőnek „a magyarországi válságról eddig írt legjobb beszámoló" kapcsán. Az ország jövőjéről igen pesszimistán nyilatkozott, s magyarul idézte a Himnusz zárósorait, hozzátéve: „Múltadban nincs öröm, jövődben nincs remény / Hanyatló szép hazám miattad vérzem én."

107 Az október 10-ére összehívott és újból elnapolt országgyűlés képviselőházában ANDRÁSSY által beterjesztett határozat kijelentette, hogy a király köteles engedelmeskedni a parlamenti többségnek. STEED ebben a dualizmus, sőt az egész 106. „Austria—Hungary: At the parting of the ways" (Ausztria — Magyarország a válaszúton). = TT, 1905. okt. 5. 13. 1., okt, 6. 12. 1., okt. 7. 13. 1. 107. VÁMBÉRY levele STEEDhez, 1905. okt. 9. PHS Papers. 400