AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A Times és Magyarország az 1904—1906-os politikai válság idején

uralkodni magán, megpillantva a hazájukat vesztébe vivő magyar vezetőket, ezért tárgyalt velük olyan sértően kurtán. Bármennyire is régi ellenfele volt STEED annak a klerikális politikának, amit FERENC FERDINÁND képviselt, mégis kész volt elfogadni azt, ha a Németország elleni politikában hasznos lehet: „Nem tudom nem a Ferenc Ferdinánd-féle politika-e a legjobb ellenszere a pángermanizmusnak, bár ennek az ellenszernek az alkalmazása könnyen maga után vonhatja a magyarok leverését, ha sürgősen meg nem jön az eszük. Mi mindenesetre megtettük a kötelességünket és figyelmeztettük őket. . ." Elmondja még, hogy a Times magyar vonatkozású vezércikkei közül a legutóbbira, a szeptember 28-ira haragszanak Budapesten a legjobban, mert ebben az rejlett, hogy a külföld számára a koalíciós követeléseknél, „a magyar nemzet akaratánál" jóval fontosabb a Monarchia jövője, márpedig ,,a magyarok könnyebben viselik el, ha pofonütik őket mit Verständiss, mintha udvariasan azt mondják nekik, hogy követeléseik nem túl fontosak". A szétválás kérdésében viszont nem ért egyet CHIROLM. „A skandináv szakítás és az osztrák—magyar viszály között az az alapvető különbség, hogy a magyarok nem akarnak elszakadni, legalábbis 1918 előtt semmi esetre sem. Azt akarják, hogy a következő 12 évben hadseregük felét Ausztria fizesse, miközben ők egymás után préselik ki ,Bécstől' az engedményeket, és a későbbi gazdasági különválásra készülve kifejlesztik iparukat, de ők most nem akarnak elválni, még a revíziót [ti. a kiegyezését] sem akarják. Ebben az egész válságban az a legfelháborítóbb, hogy a magyarok alapvetően tisztességtelenül és álszent módon járnak el. Államadósságukból legalább 200 000 000 font osztrák kézben van, rá vannak szorulva az osztrák hitelekre, nem hajlandóak átvállalni az állami bank terheinek reájuk eső felét, évi mezőgazdasági exportjukból mintegy 38 000 000 fontnyi az osztrák piacra van utalva." Végül STEED azon sajnálkozik, hogy kénytelen lesz szembefordulni a magyarokkal. „Rövidesen arra kényszerülhetünk, hogy szimpátiával tekintsünk az osztrák klerikálisokra [azaz keresztényszocialistákra], általános választójogi tervükkel együtt, amivel meg akarják törni a pángermánokat úgy, hogy teret engednek 12 000 000 ausztriai szlávnak a 9 000 000 ausztriai német fölötti jogos túlsúlyuk érvényesítésére. De a legjobb esetben is ez egy veszedelmes és reakciós ügy lesz és mindig sajnálni fogom barátaimat, a magyarokat, akiknek végül is van némi érzékük a haladás és liberalizmus általunk vallott felfogása iránt. Az igazság az, hogy a Lajta mindkét oldalán felkészültek Ferenc Ferdinánd trónraléptére, de a dolog idő előtt ,elsült', és Ferenc József most mint egy még meg nem halt ember kísértete saját temetési orgiáján elnököl." A levelet STEED azzal fejezi be, hogy egyelőre még nem látja a válságban II. VILMOS császár keze nyomát, de figyelni fog ennek esetleges jeleire.

100 STEED levele igen jól megvilágítja korábbi tudósításai hátterét, de ami ennél is lényegesebb, kulcsot ad évekkel későbbi magatartásának megértéséhez is. E levél nélkül nehéz lenne összeegyeztetni a magyarokkal kapcsolatos 1906 előtti nézeteit az 1907-től tudósításaiban, majd 1913-as könyvében,

101 végül a világháború alatti Ausztria—Magyarország elleni propaganda irányítása során megfigyelhető hangnemével. Látható, hogy az ausztriai pángermánok erősödése politikai rokonszenve ellenére a keresztényszocialisták elfogadására késztette, s nem 100. STEED levele CHIROLIIOZ, 1905. okt. 6. PHS Papers. 101. H. Wickham STEED: The Habsburg Monarchy. London, 1913. 398