AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A Times és Magyarország az 1904—1906-os politikai válság idején

perszonálunió, de ez csak átmenet lenne a különváláshoz." Elismerem, hogy Magyarország számára ez sokkal veszélyesebb lenne, mint Norvégia esetében, először is mivel Magyarország nem homogén ország, másodszor mivel igen veszélyes helyen fekszik Európa közepén, kívül-belül ellenségektől véve körül. De ez egy olyan kérdés, ami végső soron sokkal inkább magukra a magyarokra tartozik, mintsem a külföldiekre. A nemzetek éppen olyanok, mint az egyének, szenvedélyeiket és előítéleteiket éppen úgy tekintetbe kell vennünk, mint azt, hogy mit tekintünk érdekükben állónak. El kell fogadnunk őket olyannak, amilyenek. Nem alakíthatjuk őket saját elképzeléseinknek és vágyainknak megfelelően. A kérdést arra kell redukálnunk: gátat vethetünk-e ennek a mozgalomnak bármi olyannal, amit mi mondunk. Egyáltalában megállítható-e ez a mozgalom? Ha nem, úgy szerintem értelmetlenül hadakoznunk ellene pusztán azért, mert nekünk nem tetszik. A magyarok mindig jó barátaink voltak és én nem szándékozom őket ellenünk fordítani olyasmivel, aminek semmi gyakorlati hasznát vagy célját nem látom. Nagyon nem szeretem saját nézeteimet rátukmálni tudósítóinkra és nem szeretek beleavatkozni álláspontjukba, amit helyszíni ismereteik és belső információik alapján helyesnek tartanak, különösen nem egy olyan tudósító esetében, akit olyan sokra tartok, mint Önt. Ugyanakkor azonban elképzelhető, hogy éppen mivel ön benne van a dolog sűrűjében, nálam nehezebben tudja objektívan látni a dolgot. Mindenesetre sokkal jobb, ha nyíltan megmondom, mi az én véleményem és hogy milyen álláspontra fog a lap hajlani, különösen minthogy rövidesen hosszú időre elutazom." Ha tekintetbe vesszük CHIROL pozícióját és a külpolitikai kérdésekben élvezett nagy tekintélyét (pályafutását a külügyminisztériumban kezdte), akkor szavai igen figyelemreméltóak. Igaz, hogy a magyarországi fejlemények megítélésében nem lett igaza, mert a koalíció vezetői valóban nem akartak elszakadni Ausztriától, de a függetlenségiek mögött álló kispolgári, paraszti, s részben munkástömegek hangulata nem állt távol attól, amitől CHIROL tartott. A Times külpolitikusának véleménye azért is fontos, mert ezzel egy befolyásos brit személy — nem szívesen bár, de — elfogadta a Monarchia radikális átalakulásának a gondolatát, bár messze nem az 1918-as formában, az egyes nemzetek szétválása alapján. CHIROL felfogása emlékeztet STEED elődje, LAVINO nézetére és lényegében a Monarchia súlypontjának Magyarországra való áthelyeződését várja, esetleg a német—osztrák rész Németországhoz való csatlakozása után. Október 6-án STEED tanulmánynak is beillő levélben válaszolt főnökének. Mindenekelőtt azt bizonyítgatja, hogy „Anglia és a lap érdekeit" szem előtt tartó tudósításaiban „az egyetlen olyan álláspontot foglaltuk el, amely összeegyeztethető Magyarország iránti jóindulatunkkal és azzal az óhajunkkal, hogy KözépEurópa ne boruljon lángba". Ezután kifejti, hogy álláspontja nem ,,a magyarok ellen" irányul, csak a koalíció ellen, de ebben teljesen egyetértenek vele az olyan bizonyított hazafiak is, mint TÜRR tábornok. Hatásosan cáfolja az AppoNYi-klikk vádjait, hogy információit „Bécsből" kapná, majd elmondja, hogy FERENC FERDINÁND és a LuEGER-féle klerikális antiszemiták, befolyásos iidvari köröktől támogatva, a dualista rendszer teljes felszámolását, a magyarországi nemzetiségek fellazítását, Horvátország leválasztását tervezik legalább szeptember eleje óta, ő is ezért sürgette annyira az utóbbi hetekben a megegyezést, de Budapesten járva tapasztalta, hogy a koalíció vezérei tehetetlenek pártjuk szélsőségeseivel szemben és nem számolnak komolyan a veszélyekkel. Az audiendum verbum-ot is úgy értelmezi, hogy FERENC JÓZSEF, aki jól ismeri utódja terveit, nem tudott 99. Ez a gondolat szinte szó szerint megtalálható a szeptember 28-i vezércikkben, csak a perszonálunió várható következményeinek ecsetelése nélkül. 397