AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A Times és Magyarország az 1904—1906-os politikai válság idején

országa között, úgy elmondhatjuk, hogy az osztrák — magyar politika kialakításában nekik több részük volt. Az anyagi bőség terén hatalmas előrehaladást tettek és most igen erős gazdasági pozícióval rendelkeznek a birodalmon belül." Ha lett volna türelmük, mostani igényeik ölükbe hullottak volna. TISZA és a korábbi ellenzék konfliktusának megítélésében a lap mindkét felet hibáztatja, míg FERENC JÓZSEF magatartásának egyes formai elemeit illeti enyhe bírálattal. Mégis a szerkesztőség úgy véli (és hozzátehetjük, hogy így vélte az akkori brit külpolitikai vezetés is), hogy a válságot előidéző belső kérdések az események esetleges külpolitikai következményei mellett csak másodlagos jelentőségűek. A Monarchia „olyan pótolhatatlan helyet tölt be Európában, magával létével oly sok ellentétes elemet tart nyugalomban, hogy csak a legsúlyosabb aggodalommal lehet szemlélni minden olyan irányzatot, amely egységét fenyegeti, vagy akár csak gyengítheti befolyását".

96 A cikkben mindenekelőtt feltűnik annak hangsúlyozása — és ebben egyetértett STEED és főnöke —, hogy mennyire megnőtt Magyarország befolyása az egész Monarchia politikájára. Ebben a kérdésben az osztrák, a magyar és a külföldi történetírás talán sosem fog egyetérteni, részben mivel a befolyásnak olyan sok oldala van,

97 de a Times itt némileg a hatás kedvéért is eltúlozza a magyar befolyást. A Monarchia nemzetközi jelentősége és a magyar válság ennek való alárendelése kérdésében sem volt nagy nézetkülönbség a Timeson belül, csupán a koalíció álláspontja iránt mutatott a szerkesztőség továbbra is valamivel több megértést. CHIROL magánvéleményében azonban tovább ment, mint amit a lapban közölt, és ezen azután élénk vita alakult ki a külpolitikai részleg vezetője és a bécsi tudósító között. CHIROL szeptember 29-én hosszú levélben próbálta megindokolni STEEDnek,

98 miért hagyta ki az utóbbi időben a lapban közölt tudósításaiból ,,egy-két meglehetősen agresszív jelzőjét". Elismeri, hogy ,,a magyarok sok tekintetben csökönyösen és ésszerűtlenül" viselkednek, de ahogyan FERENC JÓZSEF ,,a múlt szombaton a koalíciós vezérekkel bánt, az szerintem legalább annyira oktalan és provokatív volt". Ezzel csak elidegenítheti a magyarokat, hasonlóan ahhoz, ahogy Oszkár király tette a norvégokkal. „Norvégiában eredetileg csak egyetlen pártnak egy kis csoportja követelte a különválást. Azután ez a csoport fokozatosan elnyelte az egész pártot, végül a mozgalom átterjedt más pártokra is, s attól a pillanattól fogva az elszakadás elkerülhetetlen lett. Nekem úgy tűnik, hogy Magyarországon ugyanez a folyamat játszódik le, csak sokkal nagyobb sebességgel, s ha első lépésként talán nem is az elszakadás a cél, hanem a 96. TT, 1905. szept. 28. 7. 1. A külpolitikai vezetés hasonló álláspontjára utal az 1905 közepén Bécsbe érkezett új angol nagykövet, GOSCHEN, valamivel későbbi véleménye: „. . . csak sajnálkozni lehet azon, hogy amikor a külső és belső események egyaránt azt igénylik, hogy Ausztria — Magyarország erős legyen, a birodalmat elgyengíti az a teljes káosz, amely abban a részben uralkodik, ahonnan a lakosság ismert képességeinél és szelleménél fogva éppen a legnagyobb erőt kellene meríteni." GOSCHEN jelentése GREY külügyminiszterhez, 1906. febr. 8. Ezt a jelentést az angol külügyminisztérium bizalmas tájékoztató (Confidential Print) formájában köröztette. Public Record Office (London), F.O. 425/278/54. 97. A magyar befolyás kérdését sokoldalúan és meggyőzően vizsgálja HANÁK Péter: Magyarország az Osztrák —Magyar Monarchiában. Túlsúly vagy függőség ? = Századok. 105. évf. 1971. 5. sz. 903-931. 1. 98. CHIROL levele STEEDhez, 1905. szept. 29. PHS Papers. Vö. Times History III. 476-477. 1. 396