AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A Times és Magyarország az 1904—1906-os politikai válság idején

Pár nappal később STEED már az eredmény részletesebb taglalására és fontos következtetések levonására is vállalkozott.

42 Találóan mutatott rá, hogy a Szabadelvű Párt negyven éven keresztül a választókerületekkel és a választójoggal való manőverezéssel, presszióval és vesztegetéssel tartotta magát uralmon, de ,,a Ház többsége nem képviselte az ország többségét, s még kevésbé a magyar népfaj többségét", hiszen „a tisztán vagy túlnyomóan magyar kerületek többségét Kossuth-párti küldöttek képviselték". A választás eredményéből STEED ekkor még nem a dualizmus tarthatatlanságát vonta le, hanem a kiegyezés olyan revízióját tartotta szükségesnek, amely megfelel a magyar nemzet többségét képviselő pártok kívánságainak. Minthogy az ellenzék lojális a királyhoz és nem kívánja az Ausztriához fűződő kapcsolat megszüntetését, a bécsi udvar nézeteinek kell fejlődniük. „1848 épp úgy halott, mint 1867, és 1905-nek egyesítenie kell a kettő legjobb vonásait egy új dualista állami jogviszonyban." Ha a korona nem ragaszkodik dogmatikusan a régi viszonyhoz, akkor KOSSUTH Ferenccel és a Függetlenségi Párt mérsékelt elemeivel megegyezést lehet találni a szélsőségesek ellenében. A minimális program valószínűleg részleges gazdasági függetlenséget, a hadseregben a paritást és a magyar nyelvet, a diplomáciai képviseletek reformját és rendszeres budapesti udvartartást fog követelni. A Times tudósítója szerint sietni kell a megegyezéssel: ,,A magyarországi függetlenségi körökben előterjesztett különféle programtervezetek azt mutatják, hogy az elgondolások egyelőre még folyékony állapotban vannak. Rövidesen azonban ki fognak alakulni és megmerevednek ..." STEEDnek ez a cikke véleménye fokozatos változásának «gy érdekes szakaszát mutatja be. Az angol újságíró csak egy kérdésben volt dogmatikus: az általa reprezentált Anglia érdekeinek mindenek fölé helyezésében és az ezzel összefüggő németellenességben. 1905-ben még annyira bízott Ausztria— Magyarország önálló politikájának jövőjében, hogy korábbi 67-es, TiszA-párti és függetlenségi-ellenes nézeteit néhány nap alatt készségesen revideálta, amint úgy látta, hogy az adott pillanatban Magyarországot csak komoly engedményekkel lehet továbbra is az Osztrák—Magyar Monarchia szilárd oszlopaként megtartani — de még nem tudta, hogy a király nem hajlandó a kért engedményekre, még a választási eredmények után sem. Kész volt félretenni a magyar sovinizmus és APPONYI iránti kétségkívül őszinte ellenszenvét és lényegében véve a mérsékelt függetlenségi program elfogadását javasolta. Ebben minden bizonnyal része volt KOSSUTH Ferenccel január 28-án folytatott hosszabb beszélgetésének is. ,,Űgy beszélt [ti. KOSSUTH], mint egy olyan közéleti férfi, aki teljes mértékben tudatában van annak, hogy elveinek és nevének a választásokon aratott győzelme milyen súlyos kérdéseket vet fel, és mint egy olyan politikus, aki őszintén igyekszik a dualista monarchiát megóvni egy komoly organikus válságtól. Közléseinek nagy része bizalmas volt, de minden indiszkréció nélkül el lehet mondani, hogy az Ausztria és Magyarország közötti perszonális unió alatt nem ért teljes politikai különválást, sőt még gazdaságit sem." A továbbiakban idézi a függetlenségi vezért, hogy ő maga nem ellenfele a koronának, közöttük egyedül apja és a detronizáció emléke áll, de emlékeztet rá, hogy 1848 tavaszán éppen apja védte meg Bécsben a HABSBURGOK trónját. STEED a nyilatkozat alapján sokat várt a király és KOSSUTH személyes találkozásától. Látható tehát, hogy a Times tudósítója ekkor az ellenzéki álláspont messzemenő figyelembevételével képzelte el a válság 42. TT, 1905. febr. 1. 4. 1. 381