AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A Times és Magyarország az 1904—1906-os politikai válság idején

megoldását. A hangsúly azonban nem a mérsékelt függetlenségi program elfogadá­sán volt, hanem a megegyezési alap megtalálásán. Ha az uralkodó elfogadta volna a győztes ellenzék kívánságait, úgy STEEDnek is jók lettek volna azok, de amint kiderült a király hajthatatlansága, STEED sem tartott ki mellettük. KossuTHban amúgyis hamarosan csalatkoznia kellett. A könnyen befolyá­solható politikus számos párthívének nem tetszhettek vezérüknek a perszonál­unióról a Timesb&n megjelent szavai, ezért az ő nyomásukra KOSSUTH levélben tiltakozott STEEDnél szavai félreértése miatt. A tudósító másnap közzé tette KOSSUTH levelét, „nem minden sajnálat nélkül, minthogy nemigen fogja elő­segíteni a válságnak egy olyan mérsékelt megoldását, amely egyformán kívánatos Ausztria—Magyarország mint nagyhatalom számára, valamint Magyarország és Ausztria számára külön-külön". 43 KOSSUTH kifejtette, hogy „perszonálunió alatt teljes különállást ért, amikor csak az uralkodó közös és fennáll a kölcsönös védelem kötelezettsége, egy offenzív-defenzív katonai szövetséghez hasonlóan". A gazdasági különállást úgy képzelte el, hogy vámszerződésben szabad forgalmat biztosítanak a magyar mezőgazdaság terményeinek Ausztria felé, az osztrák ipar­cikkeknek egy része pedig szabadon, másik része védővámmal terhelve jöhetne be az országba. STEED ehhez hozzáfűzte, hogy ilyen egyoldalúan előnyös meg­egyezésbe nemigen menne bele a másik fél. Idézte egy vezető cseh politikus szavait: ,,Mi csehek sosem járulhatunk hozzá egy Ausztria és Magyarország közötti vámsorompóhoz, mert amint Magyarország vámmal terheli iparcikkein­ket, a csehországi ipar, mint egy érett gyümölcs, Németország ölébe hullik." Ez az érv érthető módon hatott a tudósítóra, mert beleillett saját felfogásába, ráadásul kiegészítette egy közelebbről meg nem nevezett ausztriai német megjegyzését, mely szerint őket aggasztják a magyarországi események a legkevésbé, mert gaz­dasági és politikai jövőjük biztosítva van — értve alatta Németországot. STEED mégis bízott benne, hogy a magyarországi függetlenségi vezetőkkel is meg lehet értetni a merev álláspont lehetséges következményeit és azok aggodalmait, „akik remélik, hogy Ausztria—Magyarország még sokáig az európai béke és egyensúly alkotórésze maradhat". Látható tehát, hogy STEED kereste azt az erőt, amely képes a Monarchiát megóvni a német hegemóniától, s csak idő kérdése volt, hogy ezt az erőt a nemzetiségekben találja meg. Egyelőre azonban még azon sajnálko­zott, hogy a magyar Szabadelvű Párt tagjai nem érnek fel vezérükkel, aki túl­becsülte egy negyven éve hatalmon levő politikai szervezet morális kvalitásait. ,,Egy párt, amely válogatás nélkül éljent kiáltott minden miniszterelnökre . . . az törött nádszál, ha egy államférfi rá akar támaszkodni, akár kormányon van, akár ellenzékben." 44 Két nappal később a Times vezércikke is a válság nemzetközi következmé­nyeire hívta fel a figyelmet. 45 Az uralkodónak a Budapestre való elutazást és az ellenzéki vezérek helyszíni meghallgatását tanácsolta, de aggodalommal kommen­tálta a gazdasági önállóság gondolatát: Közép-Európa viszonyai közepette a gazdasági elkülönülés igen súlyos következményekkel járna (hivatkozott a cseh nézetekre), csak az ausztriai nagynémetek örülnének neki, aminek már jelét is adják. „Lehetséges, hogy Budapesten ezeknek a megfontolásoknak a megértésé­43. TT, 1905. febr. 7. 3. 1. 44. Uo. 45. TT, 1905. febr. 9. 7. 1. 382

Next

/
Thumbnails
Contents