AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A Times és Magyarország az 1904—1906-os politikai válság idején

állást foglalni, de hozzáteszi: „Nálunk az emberek igen meglepődnének, ha eljárása nem nyerne jóváhagyást, különösen arra való tekintettel, hogy a magyar parlament joggal büszke széles körű illetékességi körére, s hogy a magyarok alkotmányukat — hozzánk hasonlóan — élő képződménynek tekintik." TISZA államférfiúi képességeinek kiemelése után a cikk kockázatosnak nevezi az ellenzék „magyarkodó nemzeti érzelmeinek" a modern politikára történő betű szerinti alkalmazását. Ha az győz, aki több jót ígér a magyaroknak, akkor APPONYI és követői sikerre számíthatnak, de a lap bízik a magyar választóközönségben, akik valószínűleg értékelni fogják TISZA férfias egyenességet, küzdenitudását, vezetésre termettségét. A vezércikk külön kiemeli a miniszterelnök miskolci állásfoglalását az intenzív kampányba kezdő Román Nemzeti Pártról, amelyben a miniszterelnök saját nemzetiségük ellenségeinek nevezte azokat a magyarországi román vezetőket, akik elfeledik, hogy „a független Románia fennállásának alapfeltétele, hogy itt mellette, a Duna völgyét uraló pozícióban egy olyan nagyhatalom legyen, amelynek politikájára a szabadságszerető magyar nemzet felfogása irányadó befolyást gyakorol".

38 Ehhez viszont hozzátette a Times (bécsi tudósítóját idézve), hogy „néhány, az obstrukcióra szívesen hajló elszánt román" megjelenése a képviselőházban kijózanító hatással lehet majd az ellenzékre, így még az sem baj, ha a kormánypárt rovására szereznek mandátumot. STEED a választásokat Budapestről figyelte. 26-án, a választások első (és döntő) napján ebédkor APPONYI még csak azt remélte, hogy az ellenzék nem veszít mandátumai számából, a néppárti RAKOVSZKY pedig kijelentette, hogy ha a kormánypárt nem nyer el húsznál több helyet, az már győzelemnek számít.

39 Aznap este mégis a miniszterelnök társaságában tapasztalhatta, hogy a Szabadelvű Párt vereséget szenvedett. TISZA „nem mutatott semmi érzelmet, egyetlen bíráló szóval sem illette a koalíciót vagy a választóközönséget. Megtette, amit helyesnek tartott és kész volt alávetni magát a következményeknek".

40 Bécs és London egyaránt megdöbbenve fogadta az eredményt és STEEDet is csak az vigasztalhatta, hogy DEÁK egykori választókerületében TISZA legyőzte „az ifjabb és kevésbé jelentős Andrássyt". A január 28-i tudósítás „kivételesen súlyos" helyzetről beszélt, míg a vezércikk kiemelte, hogy a budapesti művelt közönséggel szemben vidéken sikeres volt az a teljesen alaptalan vád, miszerint TISZA obstrukcióellenes kampányát Bécs sugalmazta. Elismerő szavakkal méltatta rövid miniszterelnökségét és sajnálkozott bukásán: „nem kevés hazafias magyar és rokonszenvező külföldi megfigyelő sajnálata kíséri lemondásakor." Különösebb komplikációktól azonban még nem tartottak az angolok, ANDRÁSSY, esetleg APPONYI kormányalakítását várták. APPONYI a Times tudósítójának adott interjújában a választójog reformjában jelölte meg a győztes koalíció előtt álló legfontosabb feladatot.

41 38. Tisza István képviselőházi beszédei. III. 2. rész. 386. 1. 39. STEED: Through thirty years. I. 222. 1. 40 (Jo. STEED jellemző kis történetet beszél el a Budapesten talált hangulatról. A Hotel Hungáriába érkezve kérdésére a portás („egy intelligens, a világból sokat látott ember") azt feleli, hogy nagyon rosszul állnak a dolgok, „az egész személyzet átállt a koalíció pártjára. Csak én és a főpincér maradtunk hííek Tiszához". Másnap a pincér nem hajlandó neki felhozni a regggelihez Az Újság legújabb számát. „Az Tisza lapja, aki elárulta az alkotmányt. Egyetlen becsületes magyar sem nyúl hozzá. Önnek sem szabad kezébe vennie." 41. TT, ]905. jan. 25. 9. 1. 380