AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Keresztury Dezső: Az önálló magyar opera- és balettszcenika kialakulása

jutott a politikai reprezentációban is. Mivel kezdettől fogva állami intézmény volt, művészi életének legfontosabb munkásai a színházak államosítása után is helyükön maradtak. Kiválóan képzett zenész került az igazgatói székbe TÓTH Aladár személyében. Ő ugyan szükségképpen az Operaház zenei elemeinek erősítésére vetette a fő hangsúlyt; sikerült kiváló énekesek és zenészek közreműködését biztosítania. Egj/ebek közt Otto KLEMPERERét, aki valóságos MozART-kultuszt fejlesztett ki Operaházunkban, s a zenekart újra igen magas színvonalra emelte. A színpadi képzőművészet két okból is megállt a fejlődésben. Egyrészt: nem álltak rendelkezésre a megfelelő anyagok; az Operaház kénytelen volt e téren főként a meglevőre támaszkodni. Másrészt: Operaházunk rendezőinek és képzőművészeinek is alkalmazkodniuk kellett ahhoz a nem egyszer nagyon is formálissá, hangsúlyozottan realisztikussá szűkített ízlésformához, amely az idő tájt a példamutatóvá lett moszkvai Operában uralkodott, a zsdanovizmus szellemében, s amelynek reprezentatív alkotásait gyakran neves szovjet rendezők és színházi képzőművészek vezetésével mutatták be hazánkban is. Rendkívüli mértékben kiszélesedett azonban az operalátogatók tábora; ezért is kapta meg végre a maga szerepét a Népoperának épített, de mindenféle más célra használt Köztársaság téri épület, amikor újjáépítve, Erkel Színház néven 1953-ban az Operaház második színházává lett. Ekkor is még a régi gárda már jellemzeit tagjai voltak az irányt szabó mesterek. NÁDASDY Kálmán főrendezőből igazgatóvá lépett elő, s az ízlésbeli liberalizálódást okosan felhasználva, részben újra szabadabb hangon engedte megszólalni a bevált nagyokat, részben utat nyitott a feltörekvő új tehetségeknek. Már OLÁH Gusztáv is igen fontos feladatként jelölte meg az új tehetségek megtalálását és felnevelését. Ezért is hirdetett az Operaház 1950-ben széles körű pályázatot szcenikai asszisztensi állásra. A magas színvonalú verseny győzteseként került FORRAY Gábor az Operához. A terület fiatalabb művészei közül az ő munkája látszik a legigényesebbnek, legegyöntetűbbnek. Nagy manuális készsége kiváló színérzékkel, képzelőerővel egyesül. Szívós munkabírással és céltudatossággal építi életművét. Hat évig volt OLÁH Gusztáv asszisztense: a nagy előd szelleme, példája kötelező erővel hatott rá. Minden megtanulhatót megtanult, szakmai műveltségét utazásokkal, friss értesülésekkel, benyomásokkal szélesítette. 1956-ban kezdett el önállóan tervezni, kitűnő rendezőkkel szövetségben. Jelentős sikerű munkáinak sorából a Fra Diavolo, a Szerelmi bájital, a Pelleas és Mélisande, a Denevér, s főként a Poppea megkoronázása színpadképei emelkednek ki; ez utóbbiért nívódíjat is kapott. Szabadtéri színpadainknak is készített sikerült színpadterveket. Eddigi munkásságáért Erkel-díjjal tüntették ki. Színházi életünk az elmúlt évtizedek folyamán óriásit fejlődött: új, egyre nagyobb színházlátogató, operahallgató közönség tömegei jelentek meg nem csupán a fővárosban, hanem a vidék városaiban, sőt falvaiban is. A televízió térhódítása az ország lakosságának nagy részével megkóstoltatta, s aztán megkedveltette a szóló, éneklő látvány e csodálatos művészetét. Az opera és balett színpadtervező művészeire a nagyobb városok — különösen Debrecen, Szeged, Pécs — állandó társulatainak is egyre fokozottabb mértékben szükségük van. Természetes tehát, hogy festő s grafikus művészeink, drámai tervezőművészeink is gyakran megjelentek operaszínpadainkon is egy-egy produkció erejéig. Mindnyájukat felsorolni, jellemezni korai vállalkozás lenne; nem is tartjuk feladatunknak. Az operai, főként a balett-tervezők közül mégis szeretnénk két művészre, 367