AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Keresztury Dezső: Az önálló magyar opera- és balettszcenika kialakulása

Első jelentékeny munkája az Operaházban Richard STRAUSS József legenda c. balettjének monumentális színpadképe volt. A következő feladatok inkább a kísérletező művész képzeletét foglalkoztatták; olyan rövid életű kompozícióknak teremtettek hatásos színpadi keretet, mint LAJTA L. Lysistrate ja, KOSA György Árva Józsi három csodája. A balett később is kedves műfaja maradt: nem egyszer tervezett nagy színfoltokkal, markáns kontúrokkal ható színpadképet népszerű, pl. LISZT Ferenc, HUBAY Jenő zenéire komponált magyaros táncjeleneteknek. Legszebb balettdíszletét BARTÓK A fából faragott királyfijához készítette. A kísérletezőből kiforrott művész lett eközben. Különösképpen vonzódott a nagy lépcsőzetekhez: ezeknek monumentális terére egyaránt épített komoran ünnepélyes, nyomasztóan alvilági, s derűsen mennyei képeket pl. GLUCK operáiban, az Aulisi Iphigenidhaji, az Orpheushem. Egyszerre játékos, ijesztő és fenséges díszleteket tervezett számos MozART-operához; emlékezetesnek tartják A varázsfuvolához készült díszleteit. WAGNER monumentális istenvilága különösen megragadta képzeletét. A nagy hatású német operaszerző műveihez készült díszletei során igen jól követhető stílusának elmélyülése, egyszerűsödése; bár oly mértékű „pompátlanítás"-ig, mint a hagyományt radikálisan megújító WAGNER-unoka WIELAND nem jutott el. Igen tanulságos megfigyelni, hogyan kapcsolódott be BARTÓK Kékszakállújának színpadképformáló munkájába. Elődeinek minden kezdeményét elhárítva, vagy továbbfejlesztve, ő is mintegy talpazatra — egyetlen lapos korongra helyezte a cselekményt magába záró, magasra törő karcsú oszlopköröndöt egybefoglaló boltíveket: egyszerre sugallva a mű kivételes zártságát és vulkáni kitörését. Kiválóan tudott alkalmazkodni a tér nyújtotta lehetőségekhez: számGluck: A rászedett kádi. Fülöp Zoltán díszletterve. Operaház. 1945 362