AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Keresztury Dezső: Az önálló magyar opera- és balettszcenika kialakulása

Maeterlinck: A kék madár. Márkus László nem kivitelezett díszletterve. 1913 „A színpadi illúziókeltés legjelentősebb tényezője a színészi játék után" — ez volt alaptétele. így folytatta: a színpad művésze „ma már nem csak a valóságos teret ábrázolja, sőt esetleg arra nem is törekszik, hanem a költői mű hangulatának . . . látható eszközökkel való hangsúlyozását tartja feladatának. Ehhez képest . . . különbözőképpen stilizált: a naturális képtől teljesen elvonatkozott teret csupán tagoló díszlet jellemzi ... A modern díszlet megelevenítésének lelke, mely azt a dráma változásaiban azonos hangsúlyú változásokon fejlődő és vibráló életre képesíti: a modern színpadi világítás. Enélkül a dekoráció halott séma, ezzel pedig az egészen a különböző függönyökre redukált dekoráció is a mű hangulatának valóságos zenei kísérője lehet. A dekoráció a modern színpadon nemcsak kerete, hanem kiegészítője a színész munkájának. A modern díszlet lényege tehát nem a látványosság, nem az anyagi pompa, hanem a mű lelkének . . . képzőművészeti kifejezése". Ezzel nagyjából el is mondta azt, ami a modern színpadkép-tervezést a régitől megkülönbözteti. Elég széles keretet jelölt meg így; ebben az egyéni változatok igen gazdag sora elfért. A maga későbbi alkotásai is, főként PUCCINI Turandotjának és ZANDONAI Francesca da Rimini jenek színpadi megjelenései. Az utóbbiról joggal írta egyik hozzá igen közel álló munkatársa: e színpadkép alkotójában „olyan költőt ismerhettünk meg, aki az olasz reneszánsz csodálatos illatát tudta terveivel a színpadra varázsolni, oly mély átérzéssel, amelyhez foghatóval azóta sem találkoztunk''. Ezekkel a későbbi műveivel azonban már annak a korszaknak első jelentős alkotóművésze lett, amely befejezte a modern operaszínpad kialakítását, s az egykorú európai opera és balettművészet színvonalára emelte e művészeti ág •23* 355