AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: „Organum a nagy közönségért". (A Vasárnapi Újság a Bach-korszak

Mindez a Vasárnapi Újság kizárólagos érdeme volna? Az egyetemes sajtótörténet ismeretében nemmel kell válaszolnunk. A fejlődés mindenütt a „mindenes gyűjtemények", a nagy politikai lapok irányából a rétegekre, csoportosulásokra, szakokra specializálódó orgánumok felé mutat. A Vasárnapi Újság csak gyorsította, példájával bátorította ezt a lényegében már a forradalom előtt megindult fejlődési folyamatot, amelyre egyébként az osztrák önkényuralom 1857től mindinkább érezhető enyhülése is kedvezően hatott. A Vasárnapi Újság inspirációja a magyar újságírói nyelv és lapszerkesztés alakulására, vetekszik KOSSUTH Pesti Hírlapja, ilyen irányú hatásával. Puszta léte versenyre ingerelt. Az utána következők éppúgy magukon hordják működése nyomát, mint a vele egy időben tevékenykedők. . A Vasárnapi Újság a nemzeti egység szolgálatának eszméjében fogant, és ennek jegyében fungált hosszú fennállása egész idején. Ezt a feladatát is — hasonlóan a többiekhez — nagyon komolyan vette. íme egyik szerkesztői üzenete: ,, ,A csősz leánya' szerzőjének. Kérjük, hogy lapjaink számára ne válasszon ollyan kényes tárgyakat, mellyekben az egyik osztály bűnei s a másik szenvedései ollyan élesen vannak kitüntetve. Ha figyelemmel olvasá ön lapunkat, tapasztalhatta, hogy kezdettől fogva az egyszerű józan észt, és nem a szenvedélyeket izgató mesterkélt cikornyát követjük. Néplapnál az ilyen rósz hatást szül."

37 A nemzeti egységre hivatkozás már a Bach-korszak idején a társadalmi problematika kiiktatását jelentette irodalomból, publicisztikából, időszerűtlennek minősítve a szociális kérdések megoldására irányuló kísérleteket. Am ekkor az elnyomó hatalom elleni akcióegység szolgáltatott számára némikép polgárjogot. A kiegyezés után azonban a birtokos nemesi hegemónia őrzőinek eszközévé vált a haladó törekvések hazai megnyilvánulásai ellenében. A dualizmus korában megjelenő Vasárnapi Újság, ha nem is olyan feltétlen ura már a magyar olvasóközönségnek — éppen a példája nyomán támadt riválisok versenye következtében — mint az ötvenes évekbeli, még mindig java lapjaink közé tartozik. Olyan írók közreműködését mondhatja magáénak, mint JÓKAI, VAJDA János és MIKSZÁTH, BAKSAY Sándor és VÉRTESI Arnold, SCHÖPFLIN Aladár és PETELEI István. Tipográfiai kiállítását tekintve pedig úgy viszonylik Bach-korszakban működött elődjéhez, mint az atommeghajtású tengeralattjáró a vitorláshajóhoz. PÁKH és JÓKAI lapja ennek ellenére felülmúlta kiegyezés utáni megfelelőjét és nemcsak színvonalban, hanem a kor magyar valóságának hívebb tükrözésében is. A 67 utáni Vasárnapi Újság — erényei ellenére — segédkezet nyújtott legégetőbb problémáink kendőzéséhez, egy hamis, a valósággal számtalan ponton feleselő világkép tudatosításához. PÁKH és JÓKAI lapja egy nemzet ellenállását erősítette a műveltség nyújtotta eszközökkel. A bölcs derű, a higgadt, céljára ügyelő önmérséklet volt legfőbb fegyvere. Az abszolutizmus korának meggyötört magyarja hitet, erőt: életkedvet meríthetett a Vasárnapi Újság számaiból. Tombolhat fölöttünk a zsandárterror, Kufstein, Olmütz, Josephstadt tömlöcei tömve lehetnek a bukott szabadságharc elítéltjeivel, de az a nemzet, amelynek fiai ilyen érzékenyen figyelnek a világ dolgaira, tudomány, művészet, technika teljesítményeire, és ilyen készülten tudnak szólani felőle — nem veszhet el. 37. Vasárnapi Újság. 1855. jún. 24. 25. sz. Szerkesztői nyílt posta. 341