AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: „Organum a nagy közönségért". (A Vasárnapi Újság a Bach-korszak

Budapesti Viszhang nevet veszi fel. Ám színvonala — arculatához hasonlóan — fölöttébb változékony. Enciklopédikus, ismeretterjesztő lap, de a revüjelleg felé kacsingat, majd csaknem élclappá vedlik, hogy végül „irodalmi divatlap" legyen — egy ideig. Létrejön a főként Németországban és Ausztriában nagy népszerűségnek örvendő Familien Blätterek első hazai hajtásaként, az 1852-ben induló Családi Lapok. Zord katolicizmusa azonban bizonyos egyoldalúságot, tartalmi sivárságot kölcsönöz egymást követő számainak, és megközelítően sem tud a „családi önképzőkör" olyan kedvelt orgánumává válni, mint német—osztrák megfelelői, például a lipcsei Gartenlanbe. A Szépirodalmi Lapokat, PÁKH Albert és GYULAI Pál „irodalmi és művészeti folyóiratát" pedig tartalmi igényessége, kritikai szigora teszi népszerűtlenné a nagyközönség szemében. „Átmeneti hídul" szolgálni a „tudományos lapokhoz", ez volt a szerkesztők, elsősorban GYULAI célja (s e, nem kizárólag irodalmi programja okán kerül itt említésre). Ismeretterjesztő folyóiratot a művelt közönség számára, a francia Revue des deux Mondes vagy az angol Quarterley JRewiew szintjén — ez a szándék csaknem az egész évtizeden át végigkísértett, mígnem az 1857-ben létrejött Budapesti Szemlében megvalósult. De: az 1853-as viszonyok még az 1857-eseknél is kedvezőtlenebbek. A színvonalas próbálkozás — a Szépirodalmi Lapok — mindössze félesztendőt élt. PÁKH Albert szavainál találóbban aligha jellemezhetnénk a Vasárnapi Újság indulását megelőző irodalmi és sajtó helyzetet. „íróinkban kihalt a munka-ösztön, kiadóinkban a vállalkozási szellem. Egyetlen tudományos folyóiratunk 2—300 előfizetővel mászta örömtelen pályáját s mellette két politikai s egy csoport szépirodalmi lap egymás fejfájára készítek az epithaphiumokat s küzdöttek naponként az élet-halál harcát."

9 És PÁKH adja a Vasárnapi Újság előtti évek legtalálóbb sajtó-diagnózisát is: „a nagy közönség (. . .) nem találja meg orgánumát s az orgánumok nem közönségüket." „Éreztük — jellemzi a továbbiakban a lap célkitűzéseit —, hogy addig míg majdan az idők megteremtendik a tudományok specifikus folyóiratait, egy a világ általános szellemi mozgalmait s kiválólag a magunkéit figyelemmel kísérő (nem kizárólag politikai vagy szépirodalmi) vegyes tartalmú lap, ami közönségünk igényeit leginkább képes volna kielégíteni, különösen ha elvül tűzzük, hogy abban ne csupán az eddig dicséretesen ismert írói tehetségek találjanak munkásságuknak tért, hanem szíves fogadásra leljen minden valódi szellemi erő és igyekezet, melly e haza határai között pártolásra érdemes (. . .)"

10 „Encyclopaediai néplap leszünk — szögezi le a kormány zsoldját húzó Magyar Hírlap szerkesztőjével, SZILÁGYI Ferenccel vitázó szerkesztőségi cikk is — mellynek kötelessége érdekeket gerjeszteni a tudományok iránt, eszméket ébreszteni, mívelni az ízlést, mulattatni s figyelemmel kísérni a körünkbe tartozó napi eseményeket, s e tervünkhez úgy hisszük hívek maradtunk (. . .)"

u „Mik egy néplap kellékei?" Kit értünk nép alatt? — sorjáznak mindegyre elő a kérdések, és az ötvenes évek sajtóéletének egyik legtöbbet vitatott problémájánál vagyunk. A különféle állásfoglalásokat nagyban determinálja az a tény, 9. Olvasóinkhoz. = Vasárnapi Újság. 1857. dec. 27., 52. sz. 10. PÁKH Albert: Visszapillantás. = Vasárnapi Újság. 1854. dec. 31., 44. sz. 11. Egy kis szóváltás. — Vasárnapi Újság. 1854. ápr. 9., 6. sz. 332