AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: „Organum a nagy közönségért". (A Vasárnapi Újság a Bach-korszak

hogy irodalmi életünkben is ezekben az években került sor a népiesség elvének újrafogalmazására, a megváltozott viszonyokhoz való közelítésére. Nép alatt publicisztikánkban — ha nem is ellenvetésektől mentesen — 1857-ig a nemzet értődik, ellentétben a forradalom előtti és alatti értelmezéssel. TÁNCSICS lapja nevével jelzetten is a „kétkeziekhez", földművesekhez, céhlegényekhez, ipari munkásokhoz szól elsősorban. „Lapunkat — magyarázza ezzel szemben a Vasárnapi Újság küldetését JÓKAI — néplapnak neveztük, s mint értelmezte a ,nép' fogalmat közönségünk, azt olvasóink lajstroma legjobban megmagyarázza, hol hazánk első grófi neveinek méltóságos címei mellett láthatók a becsületes mesteremberek s az egyszerű földmívelők nevei. Előttünk a ,magyar nép' neve összetartó kapocs, nem pedig választófal a különböző társadalmi osztályokra nézve. Ezért nekünk minduntalan szem előtt kell tartanunk, miszerint lapjaink nem csupán egy osztály számára vannak írva, s törekednünk kell mindenik igényeit kielégíteni."

12 Nem egy osztálynak, hanem mindannyiunknak szánja VAS Gereben is a Falusi Estéket, melyet „népkiadvánnyá" — szerinte — csupán a „népies nyelv" tett. „Minden rendű, rangú, foglalkozású s mindkét nembeli olvasó" számára készül a Budapesti Viszhang, s még a „néplap" elnevezés ellen is tiltakozik. „1848 — írja H. TÖRŐ Györgyi — jogilag végleg ledöntötte a nemesek és nemnemesek közti válaszfalakat. E társadalmi változás, meg az osztrák önkényuralom, mindenkit egyformán sújtó, az ország minden rétegét, osztályát egyként tragikusan érintő valósága azt az illúziót táplálta, hogy az a magára maradt, kitagadott ,nép', kinek nevében még nemrégen még PETŐFI is beszélt, eltűnt már. Uj módon kellett hát értelmezni a nép, a népiesség fogalmát is. Mivel veszélyeztetett nemzeti létünk megmentése is közös érdeke volt a nemzet minden rétegének, a közös harc érdekében azt kellett erősíteni, ami összeköt, s nem ami elválaszt. A népiesség, a nép fogalmából azért kilúgozódott a szociális tartalom; átfogóbbá, a felsőbb rétegeket is, szinte az egész magyar népet magába foglalóvá vált."

13 „A népiesség új értelmezése" — állapítja meg SŐTÉR István — „a nemzeti egység politikájának folyamányaként" kezd kialakulni.

14 „Ez érthető is — idézzük ismét őt — hisz nem a forradalom előkészítéséről van most már szó, hanem a nemzeti egység megteremtéséről."

15 Új olvasóbázis, új feladatok. Forradalomra mozgósítás helyett, olvasóközönséget teremteni a nemzeti művelődés számára. Mindez nyelvi, stílus-, és magatartásbeli következményekkel is járt. Az ötvenes évek elején létrejött néplapok nem tudták betölteni ezt a feladatkört, a Szépirodalmi Lapok gyakorlata ebben a vonatkozásban nem kecsegtetett sikerrel. Sok haszonnal járhatott azonban a külföldi, hasonló szándékú vállalkozások működésének tanulmányozása. „Fő és igazi mozgató ereje — írja az angol sajtóéletről a Szépirodalmi Lapok külföldi szemleírója — nem is a szépirodalomban rejlik, mint inkább azon irodalmi ágakban, mik ismereteket szállítanak a nép közé. E téren soha sem nyug12. Uj év kezdetén. = Vasárnapi Újság. 1855. jan. 7., 1. sz. 13. JÓKAI Mór: Cikkek és beszédek. 4. k. Bp. 1968. 550 — 551. 1. 14. Nemzet és haladás. Bp. 1963. 107. 1. 15. Uo. 107. 1. 333