AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: Egy elfelejtett magyar szlavista

túlzást és forrongó illyrizmust.

44 Az ő nacionalizmusa jellegzetesen feudális, a birtokon belüli nemesség érdekeit képviseli. Mindez nem zárja ki, hogy a nemesi nacionalizmus szélsőséges megnyilvánulásai, így HORVÁT István könyvei ellen ne hadakozzék, mert a szélsőségektől félti az államberendezkedést, a fokozatos tökéletesülés biztosítékát. Az államberendezkedést tehát megfelelőnek tartja, s ha a magyarosításnak híve ugyan, akkor az állam törvényhozó és végrehajtó hatalmának kiszélesítését óhajtja. A ,,nép"iskolákban megengedhetőnek véli az anyanyelvi oktatást, de a „felsőbb tanodák"-ban legyen a magyar az oktatási nyelv.

45 Ha az 1840-es évek magyar sajtójának szláv, román vagy német tárgyú cikkeit olvassuk, nem szabad elfeledkeznünk, hogy azok — az esetek többségében — a polémia miatt kihegyezett írások. Akkor értékelünk megfelelően, ha azt is szemügyre vesszük, amire reagálnak, illetve ami ellen (vagy mellett) foglalnak állást. így KÁLLAY is német nyelvű röpiratokkal szemben

46 fejti ki iskolapolitikai nézeteit. A horvát—magyar viszony közjogi vonatkozásai késztették e kérdést történetileg megvilágító dolgozat megalkotására.

47 A terjedelmes cikk a nemesi nacionalizmus korlátait nem lépi át, de imponálóan gazdag forrásanyaga miatt a probléma legalaposabb korabeli feldolgozásai közé számíthatjuk. KRCELIŐ, J. Chr. ENGEL, PRAY, HORVÁT István és mindenekelőtt SAFÁRIK („nagy búvárja a szláv történeteknek") műveire hivatkozik: KÁLLAY dolgozatának alapvető jellemzője a tiltakozás mindenféle erőszakosság (akár módszerbeli, akár tudományos) ellen, és a magyar szupremácia érvényesítése olyan területeken is, melyekre — főleg az újabb időkben — a horvátok formáltak jogot. A szláv őshonosság elmélete után itt is megrajzolja a maga kérdőjelét, szerinte csak a G. században tűnik föl Európában a szláv elnevezés. A feudalizmus egységes monarchiája az ideálja, a horvát—magyar érintkezés régebbi formáját gondolja a legcélszerűbbnek. Nem vitás, hogy a 18. század végén, a II. JÓZSEF reformintézkedései miatt fölzúdult horvát és magyar nemesi-nemzeti ellenállás egymásra talált, de már akkor, a horvát, illetve a magyar politikai-közjogi követelésekben ott található — igaz, a maga kezdetleges állapotában — a későbbi viták anyaga. KÁLLAY, amikor egy régebbi kor idillikusnak képzelt békés egymás mellett élését idézi föl, nem föltétlenül mutat előre; a 18. század elejének vagy közepének a nemzeti öntudat később föltámadt és a 19. század közepére agresszívvé vált szándékaitól még független korszaka nem lehetett lelkesítő perspektívája, követésre méltó példája a kornak. Ezt kell meggondolnunk, mikor KÁLLAY cikkében az alábbiakat találjuk: „a mai igaz vérű horvát, valamint magyar, lehetetlen, hogy egymást ne szeressék, egymáshoz ne húzódjanak, mihelyt tudják, mi közös kapcsok, jó és balsors köték nemes elődjeikét össze."

48 KÁLLAY jószándékú, naiv elképzelései visszhangtalanul haltak el, a magyar nemesi (konzervatív) nacionalizmus hangjai mellett nemigen hatottak a nemzeti 44. Tót, Horvát és Dálmátországok a Tengerparttal Magyar közjogi szempontból. = Nemzeti Újság. 7. 1846. 277-279., 281-282., 284-286., 289-290. szára. 45. Magyar nemzetiségi és népnevelési ügy kérdések. = Nemzeti Újság. 6. 1845. II. 120. szám. 46. Das deutsche Element in Ungarn. Leipzig 1843. — Verteidigung der Deutschen und Slawen in Ungarn. Uo. 1843. — Portfolio von E. Glatz. Uo. 1844. 47. L. a 44. számú jegyzetet. 48. L. a 44. és a 47. számú jegyzetet. 301