AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: Egy elfelejtett magyar szlavista

„A szláv mozgalmaknak és idegenkedéseknek két egynél több okai is vannak, a magvak sokkal régibbek, mintsem hogy azokat egyedül csak az újabb idő szüleményeinek vagy éppen politikai befolyásoknak kellene tulajdonítani."

33 Kifejti, hogy nem látja bizonyítottnak a szláv mozgalmak elleni vádakat. WESSELÉNYI Miklós: Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében (Lipcse 1843. I—II.)

34 c. könyve a 40-es évek magyar politikai gondolkodásának kiemelkedő darabja. Szuggesztív erővel fejti ki a liberális álláspontot,

35 az expanzív, Európát elnyeléssel fenyegető cári Oroszország ijesztő rémképét, és a pánszláv s a szláv forradalmi propaganda ellenkező előjelű, de egy célra tartó romboló hatását ecseteli. A pánszlávizmusról kialakult reformkori és még későbbi hiedelmeknek (így többek között JÓKAI regényeinek) egyik jelentős forrásává vált. WESSELÉNYI megoldási ajánlata, mely az orosz terjeszkedési veszély ellen irányzott, a Habsburg-monarchia föderatív jellegű államszövetséggé történő átalakítása.

36 KÁLLAY Ferenc ellenröpirattal válaszol.

37 Ez a kis művecske KÁLLAY életművének mélypontja. Nem használ vélt tárgyilagos hangneme, s még ott is, ahol a helyes irányban tapogatózik, a maradiság, a megmerevedettség a jellemző rá. Különösen feltűnő a népek börtönének, a cári Oroszországnak a védelme; erre az országra — szerinte — ,,a kantsukávali igazgatás ma már mind inkább nem illik". Dicsérőleg szól „Oroszország szellemi haladás"-áról, de nem a költők és a gondolkodók jeles sorát idézi, hanem a közoktatás fejlődését (bár fenntartásait nem hallgatja el). A kor lengyel-rokonszenvével szemben Lengyelország végzetéért nem annyira idegen hatalmakat (még a leginkább Törökországot), hanem a pártoskodók zabolátlanságát teszi felelőssé. Oroszországot nyelvi és vallási szempontból megosztottnak tartja, ezért nem hisz terjeszkedési képességében. Oroszország — szerinte — nem pártolja a despotizmust, és nem ellensége a civilizációnak. Más kérdés, hogy KÁLLAY a Szent Szövetség monarchikus államait tartja a lehető legjobb államformációknak. S amit tudományos kérdésekben teremtő kételkedésnek érzünk, az itt, e publicisztikai fejtegetésekben nem hangzik meggyőzőnek: ,,a sláv ha úgy tetszik publicoliterariai mozgalmaknak szoros összefüggése az orosz európai politica kezelésével e könyvben most sincs bebizonyítva". Nem azt vitatjuk, hogy az 1840-es évek elején a cári kormány űzött-e, s ha igen, milyen mértékben, pánszláv propagandát; illetve azt, hogy a KOLLÁR által megfogalmazott szláv kölcsönösség-elmélet, SAFÁRIK ós mások tudományos szlavisztikájával alátámasztva, mennyire maradt meg az irodalom területén, hanem csupán KÁLLAY kétségeinek üresen kongó voltára utalunk. írónk kimutathatta volna, hogy már ekkor milyen megosztottak a szláv népek vezetőrétegei; hogy csak a legközvetlenebb szomszédban, az ország határain belül milyen ellentét feszül a szlovák köz-és irodalmi élet két szárnya között. Ehelyett WESSELÉNYi-től követel több bizonyítóanyagot, bár ezzel maga sem szolgál. Egy figyelmeztetése helyt33. Magyar és szláv nyelvügy feletti vitatkozások, Veselényi (!) Miklós báró vétója. = Világ. 2. 1842. 104. szám.' 34. Újabb kiadását sajtó alá rendezte: GÁL István. Erdélyi Ritkaságok 12—13. Kolozsvár, é. n. A német kiadás: Einer Stimme über die ungarische und slavische Nationalität. Leipzig 1844. 35. TRÓCSÁNYI Zsolt: Wesselényi Miklós. Budapest 1965. 465 — 468. 36. TRÓOSÁNYI: i. m. — MBREI Gyula: Föderációs tervek Délkelet-Európában és a Habsburg-monarchia. Budapest 1965. 16 — 21. 37. A Szózat eriticai birálatja. Pesten 1843. 299