AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Jenő: Újabb információk Istvánffy Miklós tékájáról

még ez a nádorrá lett DRASKOVICH sem szakadt el a horvátságtól; a horvátországi és szlavóniai birtokok szinte kötelezték a családot az ország társadalmi-politikai vezetőszerepóre, s ezzel együtt az ősi etnikumhoz és kultúrához való ragaszkodásra. Ebben a kettősségben azonban DRASKOVICH nádor sem érzett semmiféle ellentmondást. Akkoriban Magyarország és Horvát-Szlavónország kettős tagozottságában is szerves politikai egységet jelentett, s egy testet alkotott a horvát és magyar nemesség is

57

. Magyar földön, a magyar társadalom keretében élte le élete nagy részét ISTVÁNFFY Éva másik fia II. György-Juraj (1599—1650) is, mégpedig ugyanúgy a papi pályán mint a nagyapa testvére, a fentebb említett I. Juraj-György. Magasabb képzettségét ez a fiú is Itáliában szerezte, mégpedig PÁZMÁNY Péter jóvoltából — a római Collegium Germanico-Hungaricumban. Az előkelő származás, valamint a tudományos képzettség az ő számára is meghozta a püspökséget: előbb (1528) címzetes pécsi, majd (1535) valóságos győri püspök lett. Mint testvére a nádor, ő is teljes erejével támogatta az ellenreformáció mozgalmát. Tanulmányunk második részében már említettük, hogy ő vetette meg 1636-ban a soproni jezsuita kollégium alapját, megajándékozván azt a nagyapjától, ISTVÁNFFY Miklóstól örökölt könyvgyűjteménnyel. Benne is elválaszthatatlan egységben forrt össze a magyar és horvát kultúra.

58 A DRASKOVICHOK családtörténetének ez az iránya még a következő nemzedék életére is jellemző maradt. A nádor fiai IV. János-Iván (f 1692) és MiklósNikola (fl687) is magyarországi családi kapcsolatokban keresték és találták meg boldogulásukat. Mindketten a Dunántúl egyik leggazdagabb, leghatalmasabb urának, a később tragikus véget ért gróf NÁDASDY Ferenc országbírónak leányait vették nőül: János-Iván Magdolnát, Miklós-Nikola pedig Krisztinát.

59 E házasságokkal a család Magyarország belsejében is megtelepedett, megszerezvén a NÁDASDYAK terjedelmes sárvári uradalmát.

00 így akkora újabb társadalmi-politikai tekintélyre tett szert, hogy Miklós-Nikola személyében a magyar rendek ismét egy DRASKOViCH-ot helyeztek az ország egyik legmagasabb méltóságába, az országbíróságba. S ő e pozíciójában is a magyar—horvát rendi-nemzeti érdekek képviselője volt az uralkodóházzal szemben.

61 Úgy látszott, hogy a család immár két vonalon is folytatni fogja a magyar vérségi-szellemi kötelékek szövését és a szűkebb magyar társadalomba való beépülését. De nem így történt! b) A Draskovichok visszafordulása A DRASKOVICHOK másfél évszázadig tartó magyar társadalmi orientációja a 17. század végével abbamaradt. IV. János-Ivan és II. Miklós-Nikola után lezárult a tősgyökeres magyar családokkal való következetes házasságkötések kora. 57. L. DRASKOVICH nádor kiterjedt magyar nyelvű levelezését: SZERÉMI, i. h. 446 — 458., 631-634. 1. 58. NAGY Iván, i. m. III. 390., 392. 1. SZINNYEI, i. m. II. 1075-1076. h. Enc. Jug. III. 82. p. Magyar nyelvű leveleit 1. SZERÉMI, i. h. 636 — 639. 1. 59. NAGY Iván, i. m. III. 390., 393. 1. és VIII. Pest 1861. 19. 1. Enc. Jug. ILI. 80. p. 60. Az uradalom megszerzése 1677-ben történt II. Miklós részéről. L. JUHÁSZ Lajos: Sárvár viszálya a Draskovich grófokkal. = Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére. Bp. 1937. 283. 1. 61. NAGY Iván, i. m. III. 393. 1. Magvar nyelvű levelezésüket 1. SZERÉMI, i. h. 643 — 647. 1. 235