AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Jenő: Újabb információk Istvánffy Miklós tékájáról

A 18. századdal az általunk figyelemmel kísért főágon megkezdődött a DRASKOVICHOK visszavonulása szűkebb ősi hazájukba, és egyszersmind a magyar szellemiségtől való eltávolodásuk is. Ezt a visszafordulást — akár csak a korábbi felénk fordulást — a politikai helyzet lényeges változása idézte elő. Mihelyt a török hódítók kiszorultak a Kárpát-medencéből és végetért Horvát-Szlavónország ellenséges fenyegetettsége, a nagy horvát főúri családok számára nem volt többé életkérdés a magyar arisztokráciához való kapcsolódás, úgy érezték, ezután már a saját lábukon is megállhatnak. Erősíthette ezt az önállósulási törekvésüket a Habsburg uralkodóház elleni közös magyar—horvát függetlenségi mozgalomnak, az ún. WESSELBNYi-összeesküvésnek tragikus kudarca. A DRASKOVICHcsalád, amely amúgy sem keveredett bele ebbe a politikai akcióba, éppenúgy, mint az egész horvát-szlavón nemesség, végérvényesen levonta a következtetéseket ZRÍNYi-ék, FnANGEPÁN-ék tragédiájából: 1671 után fenntartás nélkül az uralkodóház politikája mellé szegődött. A RÁKÓczi-felkelést már nem volt hajlandó támogatni, sőt fegyveresen is szembeszállt vele. A 18. század további folyamán ez, a társadalmi-politikai életben beállt fordulat szellemi síkon is mind erőteljesebben kibontakozott. DRASKOVICH nádor fiainak nemzedékét a 19. század elejéig négy olyan generáció követte, amelynek házasságkötésében, közéleti szerepében és kultúrájában DRASKOVICH (DRASKOVIC) IV. János-Ivan kir. főudvarmester (fl692) oo Nádasdy Magdolna V. Ivan-János cs. tábornok, horvát bán (fl733) oo Katharina Gräfin Brandis Josip Kazimir cs. táborszernagy (1714-1765) oo br. Malatinszky Zsuzsanna VIII. Ivan cs. ezredes (1740-1787) oo br. Malatinszky Eleonóra Jankó az illír mozgalom egyik vezetője (1770-1856) oo baronica Franziska Kulmer 236