AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Jenő: Újabb információk Istvánffy Miklós tékájáról

Ennek az anti-Habsburg szemléletű munkának a megjelenése nyilván a szerző vesztét okozta volna. BRUTUS tehát 1592 januárban — a publikálást magakadályozandó — a legnagyobb sietséggel Erdélybe utazott. Hogy s miként, nem tudható, de célt ért: kézirata nem ment sajtó alá, hanem visszakerült a fejedelmi levéltárba. 0 maga azonban megbetegedett, Kolozsvárt rekedt, s hamarosan meg is halt.

36 Bizonyos, hogy az olasz humanista sem a prágai udvarban, sem magyarországi barátai előtt nem árulta el, hogy az előző évtizedben egy Habsburgellenes magyar történetet írt. ISTVÁNFFY-ék számára tehát nagy meglepetés lehetett SZAMOSKÖZY közlése úgyannyira, hogy amikor a királyi biztosok egyike, PEZZEN jelentéstételre Prágába utazott, szükségesnek tartották a császári ház érdekei ellen felhasználható tudós kéziratot vele felküldeni.

37 SZAMOSKÖZY nemes törekvése tehát ekképpen teljes kudarccal végződött. BRUTUS első nagy Históriája, nem sajtó alá, hanem a császári titkos levéltár süllyesztőjébe került. Annál nagyobb csalódás lehetett ez az erdélyi patrónus számára, mert — mint szóban forgó leveléből kiderül — már korábban is, BÁTHORI Zsigmond lemondása előtt kérelmezte a kinyomtatást. Amikor a múlt század közepén TOLDY Ferenc az Akadémia megbízásából elvállalta BRUTUS Históriájának felkutatását — a PEZZEN által elvitt kéziratot semmiképpen sem tudta megtalálni. De nem maradt fenn ennek Erdélyben visszatartott másolata sem, pedig ezt a 17. század derekán BETHLEN Farkas még használta.

38 Csupán a Magyarországon készült második változat kéziratának egy-egy hiányos példánya került elő, mégpedig a bécsi Hofbibliothekből, illetőleg PRAY György hagyatékából; az utóbbi korábban a pozsonvi jezsuita kollégiumé volt.

39 g) A kódexünk hetedik részletében előforduló okmányok a császári seregnek a tizenötéves háborúha,n aratott legkiemelkedőbb győzelmével, Győrnek 1598. április 5-én történt bravúros visszafoglalásával kapcsolatosak. Fentebb már említettük, hogy a győri siker híre mennyire megerősítette a királyi biztosok erdélyi pozícióját, s mennyire megkönnyítette eljárásukat. Érthető tehát, ha ISTVÁNFFY Rudolf császárnak 1598. ápr. 22-én kelt levelét, amely BÁTHORI Zsigmonddal a győri eseményt közölte, mint történelmi súlyú dokumentumot szükségesnek látta a maga számára feljegyezni; nemkülönben Adolf Graf SCHWARZENBERG (1547— 1600) fővezérnek RUDOLF császárhoz intézett jelentését, amely úgy látszik másolatban a ZsiGMOND-nak szóló császári levélhez volt mellékelve. E dokumentumok adatai részletesen előadásra kerültek ISTVÁNFFY Históriájában is.

40 h) Igen érdekes kötetünk nyolcadik darabja is: a krimi tatárok fejedelmének, „KAZIKEREY", helyesen GÁzi KERAJ vagy GÁzi GIRAJ kánnak 1598 májusában, valószínűleg Bahcsiszerájból BÁTHORI Zsigmond fejedelemhez intézett magyar nyelvű levele. Annak a diplomáciai akciónak egyik okmánya ez, amely által BÁTHORI megkísérelte vesztegetéssel rábírni a kánt, hogy a szultáni parancs ellenére ne vonuljon fel Erdély ellen. E kísérletről, amelyben két követ (BER36. Uo. I. TOLDY bevezetése, különösen a XXIX — LXII. 1. 37. Uo. LXVI-LXVII. és LXXVIII. 1. és ISTVÁNFFY, i. m. 443-444. p. 38. BRUTUS, i. m. TOLDY bevezetése LXXII. és LXXVIII. 1. 39. Uo. LXXIX-LXXX. 1. 40. ISTVÁNFFY, i. m. 441 — 443. p. 227