AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Jenő: Újabb információk Istvánffy Miklós tékájáról

Lelkes buzgalommal jegyzett fel minden fellelhető inscriptiot, pontosan megjelölve lelőhelyüket is. Gyűjteményében bizonyára vannak olyanok is, amelyekre MOMMSEN a múlt században már nem talált rá, amelyek nóvumot jelentenek az ókortudomány számára.

32 f) A hatodik feljegyzés már ismét az 1598. év egyik fontos művelődéstörténeti tényét rögzíti, de kapcsolatban áll a 16. század első felének történetével is. Egy tudományos tárgyú és érdekű magánlevél ez, amelyet Stephanus ZAMOSIUS vagyis SZAMOSKÖZY István, Erdélynek e korban BARANYAI DECSI mellett másik kiváló h umanista történetírója, a gyulafehérvári káptalani levéltár későbbi őre intézett ISTVÁNFFY és SZUHAY királyi biztosokhoz. A jeles tudós, aki — akárcsak ISTVÁNFFY — a páduai egyetem neveltje volt, s Itálián kívül beutazta Németországot is, ekkoriban már mintegy négy éve idehaza tartózkodott, s a hazai történelemre, mégpedig szintén a 16. századra vonatkozólag folytatott levéltári kutatásokat.

33 Korábban epigráfiával is foglalkozott; itáliai feliratgyűjteményét Páduában, 1593-ban nyomtatásban is megjelentette.

34 Lehet, hogy volt valami köze ISTVÁNFFY ez irányú gyulafehérvári tevékenységéhez is. Szóban forgó levelében azonban — tiszteletreméltó önzetlenséggel — nem a saját munkásságára kívánta a királyi biztosok figyelmét felhívni (noha nagyszabású történeti műve már feldolgozás alatt volt), hanem egy konkurrens írásra, amely mintegy 20 év óta a fejedelmi levéltárban hevert, s amelynek szerzője hat évvel korábban 1592-ben halt meg Kolozsváron. Ez a mű a velencei származású, de hosszú ideig hazánkban élt Johannes Michael BRUTUS történetírónak 16. századi magyar históriája volt.

35 A szerző — miként TOLDY Ferenc megállapította — 1574-ben BÁTHORI István fejedelem hívására érkezett Kolozsvárra, hogy ura megbízásából megírja a magyarok történetét. Egy év múlva azonban, amikor BÁTHORi-t lengyel királlyá választották, vele ment Krakkóba. Megfelelő források híján itt már csak arra vállalkozott, hogy BONFINI történetének folytatását írja meg. Programját 10 év alatt, 1571-ig terjedőleg sikerült is megvalósítania. Mégis BÁTHORI halála után állását vesztette s kénytelen volt új alkalmazást keresni. RUDOLF császárnál talált szolgálatot. Mint magyar királyi történetíró, most is Magyarország 16. századi történetének megírására vállalkozott, természetesen Habsburg érdekű beállításban. Pozsony városában — új forráskutatások alapján — mintegy öt esztendeig foglalkozott a História variánsának kidolgozásával. Húsz könyvből álló művét éppen befejezte, amikor arról értesült, hogy Krakkóban készült, s ott hátrahagyott kézirata BÁTHORI Zsigmond erdélyi fejedelem kezébe került és kinyomtatás előtt áll. 32. A Corpus inscriptionum Latinarumra gondolunk. 33. Szamosközy István történeti maradványai. 1566—1603. I —IV. Kiadta SZILÁGYI Sándor. Bp. 1876. = Monumenta Hungáriáé Historica. II. oszt. írók. 21. és 28., 29. és 30. Az ide vágó adatokat 1. 21. k. II. és IX. 1. A Rerum Transylvanicarum libri nagy része újabban magyarul is megjelent: SZAMOSKÖZY István: Erdély története. Ford. BORZSÁK István. Válogatta, a bevezetést és a jegyzeteket írta SINKOVICS István. Bp. 1963. 34. ZAMOSIUS (Stephanus): Analecta lapidvm vetvstorvm et nonnvllarvm in Dacia antiqvitatvm. Patavii 1593. Második kiadása LAZIUS, Volfgangus: Reipublicae Romanae commentarii. Francofurti ad Moenum 1598. függelékében. 35. Brutus János Mihály magyar királyi történetíró Magyar Históriája 1490—1552. Közli TOLDY Ferenc, illetve NAGY Iván. I-III. Pest 1863., 1867. Bp. 1876. = Monumenta Hungáriáé Historica. II. oszt. írók. 12 —14. 226