AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Jenő: Újabb információk Istvánffy Miklós tékájáról

nézve, vajon a PRAY-féle kódex nem ISTVANFFY tékájából került-e ki. Okunk van a Pozsony megyei kéziratról is feltételezni, hogy a mi 185. sz. kódexünk szövege alapján készült másolat. ISTVANFFY ui. tudvalevőleg Pozsony megyében, Felbáron is birtokos volt, s ott gyakran tartózkodott. Kódexe tehát annak idején ott is jelen lehetett, s róla valamely közelálló személy másolatot vehetett. c) Kódexünk harmadik kézirata, az „Oratio Joannis Decii Baronii ad . . . principem. . . Sigismundum. . ." ismét BARANYAI ÜECSi-nek egy írását tárja elénk, mégpedig egy, általunk nem ismert politikai tárgyú kisebb rétori művét. Nyilván nem ténylegesen elmondott beszédről van szó (egy tanár a fejedelemhez nem igen intézhetett adhortatiót), hanem egy, kinyomtatásra szánt, a törökellenes háború folytatására buzdító röpiratról, amellyel a szerző az 1598. év első negyedében, tehát ZSIGMOND uralmának végnapjaiban igyekezett a fejedelmi politikát támogatni a törökbarát közvéleménnyel szemben. Nincs kizárva, hogy az Oratiot nem is spontán lelkesedésből szerzetté, hanem a fejedelmi udvartól nyert megbízatás alapján.

30 Többet idevágólag egyelőre nem tudunk mondani. Határozottabb megállapításokra majd csak a szöveg tanulmányozása után kerülhet sor. d) A gyűjtemény következő, negyedik tétele egyike azoknak a részleteknek, amelyek közvetlenül nem az 1598. év eseményeire vonatkoznak. Hét fontos diplomáciai levél szerepel itt deák írású másolatban. Zömük ZÁPOLYAI JÁNOS királyhoz kapcsolódik. Az első öt levél JÁNOS-nak V. KÁROLY császár fóruma elé terjesztett egy-egy vádirata FERDINÁND király ellen. Közülük kettő 1528-ban Tarnowból kelt, JÁNOS lengyelországi emigrációjából — kettő 1531—1532-ben Segesvárról, egy pedig keltezetlenül Budáról. E királyi leveleket két pápai missilis követi. Az egyik, 1537. aug. 24-i kelettel szintén JÁNOS királyhoz szól, a másik fél évszázaddal korábbról, 1478. ápr. 22-éről MÁTYÁS királyhoz. ISTVANFFY minden bizonynyal a gyulafehérvári fejedelmi archívumban talált rá e levelekre, s nem ok nélkül készíttetett másolatot róluk. Velük ui. olyan okmányok kerültek a kezébe, amelyek kiváltképpen alkalmasak voltak demonstrálni, hová vezetett JÁNOS királynak a törökkel való politikai kooperálása. A MÁTYÁshoz intézett pápai levelet is nyilván csak azért csatolta az előzőhöz, mert az szigorú szóval intette a királyt: Ne cum Thurciafoedus ineat! A törökellenesség volt ISTVANFFY gyakorlati politikájának elvi alapja, s ezt kívánta kidomborítani előkészületben levő nagy történeti munkájában is. Históriájának megfelelő fejezeteiben csakugyan nyomára lehet akadni e levelekből szerzett értesüléseknek.

31 e) Az Inscriptiones Romanae című ötödik szakasz mindenképpen kívül áll a forrásgyűjtemény tárgykörén. Magyarország 16. századi kortörténetéhez ez a kis epigráfiai corpus valóban nem volt szükséges. Hogy mégis ide került, annak az a magyarázata, hogy ISTVANFFY mint vérbeli humanista, aki itáliai egyetemi évei alatt nyilván beletanult a római feliratok olvasásába, nem mehetett el barbár közönyösséggel a lépten nyomon felbukkanó dáciai monumentumok mellett. Nemcsak mint történészt, de mint klasszikus filológust is érdekelték a kövek. 30. Uo. XXXIV. 1. BÁTHOEI Zsigmond 1598. ápr. 10-én elmondott búcsúbeszédét is BARANYAI DECSI írta. 31. ISTVANFFY, i. m. 108. p. V. ö. SZALAY László: Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI. században. Pest 1859. 1 — 145. 1. és Horváth Mihály kisebb történelmi munkái. I. Pest 1868. 319-373. 1. 15 OSZK Évkönyv 1972 225