AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Jenő: Újabb információk Istvánffy Miklós tékájáról

5. A kódex tartalmának kifejtése Lássuk tehát a kötet egyes részleteit sorjában! a) Az első darabról, a De hello Melitensi kezdetű leírásról első olvasásra csak annyi állapítható meg, hogy egy bizonyos CLAUDIUS GRANGAEUS nevű szerzőnek G. CARTIER nyomdásznál 1582-ben megjelent munkájáról van szó, amely úgylehet II. SZÜLEJMÁN szultánnak (1520—1566) valamelyik háborúját ismerteti. Alkalmas bibliográfiai és lexikális felszerelés birtokában hamarosan többet is megtudhatunk. Kiderül, hogy a címben szereplő homályos Melite földrajzi név tulajdonképpen Malta szigetének (szigetcsoportjának) ókori elnevezése. Ennek alapján pedig világossá lesz — amit egyébként a munka szövege is igazol — hogy csakugyan II. SZÜLEJMÁN háborúja a téma, mégpedig az a balsikerű tengeri hadjárat, amelyet a szultán 1565-ben vezetett a szigeten uralkodó johannita lovagrend ellen.

25 A munka szerzőjéről is kiderül egy és más; az, hogy a 16. század első felében született, protestáns vallású francia történetíró volt, valódi nevén Claude de la GRANGE, akinek szóban forgó opusán kívül más írásai is fennmaradtak. Végül megállapítható, hogy a munkácskát CARTIER tipográfus Montauban városkában nyomtatta.

26 Ez a nyomtatvány 1598-ban, tizenhat évvel a megjelenése után Magyarországon mindenképpen ritakaságszámba ment, sőt talán egyetlen példány volt. Feltehetőleg egy külföldön tanult erdélyi diák hozta magával Gyulafehérvárra. ISTVÁNEFY talán a fejedelmi könyvtárban bukkant rá, talán valamely magántékában ismerte meg. Mindenesetre a tárgyat annyira fontosnak találta — hiszen nemcsak a történettudósnak, hanem a diplomatának és a katonának is érdeklődési körébe vágott — hogy szükségesnek tartotta teljes egészében saját kezűleg lemásolni. b) A forrásgyűjteménynek második, az előbbinél jóval terjedelmesebb részlete a „Commentariorum de rebus Vngaricis ac Transylvanicis decas decima . . . aufhöre Joanne Decio Baronio" teljesen világos képlet. A cím mindent megmond: jeles humanista történetírónknak, BARANYAI DECSI Jánosnak 1592—1598-ig terjedő magyar-erdélyi kortörténete ez a mű, amely elkészülte után közel 300 évig kéziratként lappangott, s csak 1866-ban vált közismertté, amikor a Magyar Tudományos Akadémia TOLDY Ferenc gondozásában megjelenttette.

27 Amikor ISTVÁNFFY Erdélyben tartózkodott, BARANYAI DECSI munkája egészen újkeletű volt, nemcsak mint írásmű, hanem mint eseménytörténet is. Hiszen azokat a dolgokat ismertette, amelyek az imént lemondott BÁTHORI Zsigmond fejedelem uralkodásának utolsó éveiben mentek végbe, különös tekintettel Erdélynek — RUDOLF császár és MIHÁLY vajda szövetségében — a török ellen viselt háborújára, az ún. helium Sinanicumra, vagyis a SZINÁN basa fölött 1595-ben aratott gyurgyevói győzelemre. BÁTHORI Zsigmond még fejedelmi székén ült, amikor BARANYAI DECSI ezt, a hiteles értesüléseken alapuló, fölényes 25. Lexikon für Theologie und Kirche. 2. Aufl. VI. Freiburg im Breisgau 1934. 836. p. 26. JÖCHEB, Christian Gottlieb: Allgemeines Gelehrten-Lexicon. II. Leipzig 1750. 1129. col. ADELUNG, Johann Christoph

: Fortsetzung und Ergänzungen zu Christian Gottlieb Jöchers Allgemeinen Gelehrten-Lexico. II. Leipzig 1787. 1577 — 1578. col. Firmin DIDÓT fréres: Nouvelle biographie generale. 28. Paris 1859. 828. col. 27. Baranyai Decsi János Históriája 1592 — 1598. Közli TOLDY Ferenc. Pest 1866. = Monumenta Hungáriáé Historica. II. oszt. írók. 17. 223