AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Jenő: Újabb információk Istvánffy Miklós tékájáról

tosan idevág, jórészt arról is kiderül, hogy közelebbről vagy távolabbról a tárgykörbe tartozik. Ezen túlmenőleg még egy lényeges megállapítást tehetünk, azt ti., hogy a kódex teljes egészében Erdélyben, Gyulafehérváron íródott 1598. áprilisától szeptemberéig, az alatt a fél év alatt, amíg ISTVÁNFFY Miklós egy nagyjelentőségű diplomáciai ügyben mint császári biztos, a fejedelemségben tartózkodott. 4. A történelmi háttér Hogy mi volt ez a fontos diplomáciai küldetés, arról az egykorú forrásokból, elsősorban éppen ISTVÁNFFY Históriájából, világos, tüzetes tájékoztatást nyerhetünk. Fellapozva az idevágó részeket,

15 kitűnik, hogy arról a merész kísérletről van szó, amelynek kapcsán BÁTHORI Zsigmond erdélyi fejedelem az 1590-es években országát ki akarta vonni a török hűbéresség kötelékéből, sőt Erdélyt Habsburg-jogar alatt egyesíteni kívánta Magyarországgal. Tudvalevő, hogy e nagyvonalú elképzelés spiritus rectora Alfonso CARILLO spanyol származású diplomata volt, aki 1591-től kezdve ZSIGMOND fejedelem titkos tanácsadójaként tevékenykedett Erdélyben és szívós agitációval megnyerte urát a törökellenes politikának. Sikerült elérnie, hogy 1595 elején ZSIGMOND szövetségre lépett RUDOLF császárral, majd a frigy zálogául még ugyanabban az évben egy HABSBURG-főhercegnőt vett feleségül. A továbbiak során rávette CARILLO a fejedelmet arra is, hogy a havasalföldi vajdával összefogva fegyveres támadást intézzen a félelmetes török birodalom ellen. A vállalkozás sikerrel járt, de amikor a török ellentámadásba ment át, ZSIGMOND kétségbeesett; úgy érezte, hogy Erdélyt képtelen lesz megvédeni. így történt, hogy — ismét CARILLO tanácsára — 1597 végén egy újabb szerződésben arra kötelezte magát, lemond a fejedelemségről és országát RUDOLF császár-király uralma alá helyezi.

16 A történéseknek ebben a stádiumában jutott szerephez ISTVÁNFFY Miklós, a királyi Magyarországnak 1581 óta első közjogi méltósága, nádori helytartója. A prágai császári udvar őt szemelte ki Erdély átvételének gyakorlati lebonyolítására. 0, mint a magyar közjog és a rendi politikai taktika kiváló ismerője, sőt szükség esetén fegyverrel is helytállni képes, kemény, bátor katona valóban legalkalmasabb volt e feladatra. Melléje kincstári képviselőként SZUHAY István c. váci püspököt, a magyar királyi kamara elnökét, birodalmi jogi szakértőként pedig Bartholomeus PEZZEN kir. tanácsost delegálták.

17 A háromtagú királyi küldöttség 1598. április 1-én érkezett BÁTHORI Zsigmond fejedelem székvárosába, Gyulafehérvárra. Erdélyben a helyzet rendkívül kritikus volt. Künn, Magyarországon tombolt a török elleni háború: nemcsak a távoli Dunántúlon, hanem a Tiszántúlon, Erdély határainak közvetlen közelében is. Számolni kellett azzal, hogy az elpártolt hűbéres fejedelemséget is hamarosan török seregek özönlik el. Ekkoriban már közszájon forgott a hír, hogy a krimi tatárok, a török szultán vazallusai parancsot kaptak az Erdély elleni felvonulásra, s köztudott volt az is, hogy azok a hátráltató manőverek, amiket BÁTHORI 15. Regni Hungáriáé história . . . libris XXXIV a Nicolao Isthuanffio . . . Coloniae Agrippinae 1724. 439 — 447. p. 16. SZALAY László: Magyarország története. IV. Lipcse 1854. 406. 1. 17. ISTVÁNFFY, i. m. 439. p. SZALAY, i. m. 411. 1. SZEKFŰ Gyula: Magyar történet. III. Bp. 1935. 319. 1. 220