AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Jenő: Újabb információk Istvánffy Miklós tékájáról

Zsigmond a tatár kán megvesztegetésével tett, illuzórikusak. Tartani kellett attól is, hogy MIHÁLY havasföldi vajda, az erdélyi fejedelem fegyvertársa — ha számottevő támogatást nem kap —, féltében esetleg átpártol a törökhöz. Természetesen e válságos külső helyzet rányomta bélyegét a belső politikai közhangulatra is. Erdély rendéi és nemzetei (különösen a protestánsok) távolról sem voltak egy véleményen a fejedelemmel. Széles körben uralkodott HABSBURG-ellenes hangulat, sőt titkon a fejedelmi udvar politikai ügyvezetője, JÓSIKA István kancellár is az annexió ellen dolgozott. így történt, hogy a királyi biztosok megérkezésük után azonnal kénytelenek voltak a megfélemlítés eszközéhez nyúlni: első dolguk volt a kancellárt börtönbe vetni, majd kivégeztetni. Nyilván ennek a kemény fellépésnek, valamint a császári seregek ekkoriban kivívott nagy sikerének, Győr visszafoglalásának volt tulajdonítható, hogy a rendek ZSIGMOND fejedelem leköszönését és az országból való eltávozását éppenúgy tudomásul vették, mint különvált feleségének, MÁRIA KRISZTINA főhercegnőnek ideiglenes kormányzóságát és a királyi biztosok kormányzótanácsi működését.

18 De az ország belső csendjének biztosítása és védelmének megszervezése a hatalom birtokbavétele után sem volt könnyű dolog. A feladatok zöme ISTvÁNFFY-ra nehezedett, minthogy B. PEZZEN rövid időn belül Prágába utazott jelentéstételre, SZUHAY pedig mint papi és pénzügyi ember, rendfenntartási ós katonai ügyekben cselekvő szerepet nem igen vállalhatott. ISTVÁNFFY tehát felelőssége tudatában a fehérvári fejedelmi palotából igyekezett az eseményeket gondosan figyelemmel kísérni, s alakulásukra befolyást gyakorolni. Különösképpen két irányban fejtett ki aktivitást. Egyrészt állandóan sürgette a Kassán tartózkodó MIKSA főherceget — Erdély deszignált királyi helytartóját — a bejövetelre, másrészt nagy erőfeszítéseket tett MIHÁLY havasalföldi vajda szövetségi hűségének biztosítására. Az utóbbit annyira sorsdöntőnek tartotta, hogy június havában SzuHAY-val együtt Tergovistebe utazott, s RUDOLF császár és király nevében személyesen kötött a vajdával új politikai-katonai szerződést. Elismertette vele a magyar király hűbégruraságát minek ellenében biztosította dinasztiájjának örökösödését, illetőleg kihalás esetén Havasalföld szabad vajdaválasztási jogát: a török elleni védelmi harc céljára pedig a császár részéről vállalta egy nagy létszámú zsoldos sereg fenntartásának költségeit. Végül mindezekre a megállapodásokra a vajdával, és tanácsbeli bojárjaival esküt tétetett.

19 A császári biztosok küldetése azonban tudvalevőleg mégis kudarcba fulladt. Egy váratlan esemény halomra döntötte fáradozásuk minden eredményét. BÁTHORI Zsigmond tudniillik négy hónappal lemondása és eltávozása után, augusztusban váratlanul visszaérkezett Erdélybe és puccsszerűen magához ragadta a fejedelmi hatalmat. A rendek örömmel fogadták és mellé álltak. ISTVÁNFFY és SZUHAY magukra maradtak és a fejedelem fogságába estek Hogy rossz véget nem értek, csak annak köszönhették, hogy MIKSA főherceg kiváltotta őket azokért a kincsekért, amelyeket császári katonák a hazatérő ZSIGMOND fejedelem kíséretétől útközben elkoboztak. A királyi biztosok szeptemberben mint kiutasítottak érkeztek meg Kassára, csupán személyi poggyászukat hozva magukkal.

20 ISTVÁNFFY mint diplomata tehát üres kézzel tért haza Erdélyből, de nem 18. ISTVÁNFFY, i. m. 439 — 443. p. SZALAY, i. m. 409 — 410. 1. 19. ISTVÁNFFY, i. m. 443 — 444. p. SZALAY, i. m. 412. 1. 20. ISTVÁNFFY, i. m. 446 — 447. p. 221