AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Jenő: Újabb információk Istvánffy Miklós tékájáról

megállapítható, hogy az egykori soproni jezsuita kollégium archívumából származnak, s egyebek mellett becses adatokat tartalmaznak a rend helyi történetére vonatkozólag. A mi tárgyunkra nézve az Originales liter ae bekötött részében a 197., illetőleg a 225—231. lapon fontos feljegyzés található DOBRONOKI Györgynek (1588—1649), a rezidencia, ill. a kollégium akkori főnökének, a legérdemesebb magyar jezsuiták egyikének tollából.

4 DOBRONOKI az 1637. év végén a rezidencia Annuae litteraejének keretében (miután már az előző év decemberében is tett egy idevágó megjegyzést) mint emlékezetre méltó tényt rögzítette le, hogy a helybeli rendi intézmények alapítója, DRASKOVICH II. György (1599—1650) püspök " Biblioihecam ab avo suo mater no, Nicolao Istvánffi ad se devolutam Collegio donavit Sopronii."

5 Az IsTVÁNFFY-könyvtár sorsának felderítésére indított nyomozásunk ennek az információnak a birtokában jelentős fordulathoz jutott. Általa igazolódott az a korábbi nézetünk, hogy a zágrábi jezsuita kollégium a propalatinus nyomtatott könyveinek csak egy részét örökölhette, illetőleg hogy a téka zöme az ISTVÁNFFYlányok, s kiváltképpen, esetleg kizárólagosan ISTVÁNFFY Éva családjának birtokában maradt. A fent idézett DoBORNOKi-féle feljegyzésben említett DRASKOVICH II. György püspök, a magyarországi ellenreformáció egyik jelentős alakja ugyanis éppen DRASKOVICH Jánosné ISTVÁNFFY Évának egyik fia volt.

6 Űgy látszik, testvérei zömmel (de nem maradéktalanul!) a püspöknek, mint az intellektuális élettel legszorosabb kapcsolatban álló családtagnak engedték át tudós nagyapjuk könyveit. 0 pedig a gyűjteményt Zágrábból, első püspöki székhelyéről magával hozta Magyarországra, működésének fő állomáshelyére, Győrbe, majd úgy látszik mindenestől átengedte annak az intézménynek, amely neki köszönhette létrejöttét: a soproni kollégiumnak. Adva van tehát egy újabb nyom, amelyen elindulva tovább lehet kutatni az IsTVÁNFFY-téka könyveinek 1773 utáni sorsa iránt. II. Egy újabb Istvánffy-kódex Zágrábban Zágrábi kutatásom eredményeire térve, egy eddig még nem ismert ISTVÁNFFY-kéziratról kell megemelékeznem. A Délszláv Tudományos Akadémia Levéltárában (Arhiv Jugoslavenske akademije znanosti i umjetnosti) elhelyezett akadémiai kéziratgyűjteményben váratlanul a kezembe került egy ugyanolyan külsejű és hasonló tartalmú kódex, 4. DOBRONOKI Zala megye szülötte volt, 1610-ben lépett a jezsuita rendbe; működésének négy fő állomása Zágráb, Sopron, Homonna és Nagyszombat volt. PÁZMÁNY Péterhez és ESZTERHÁZY Miklóshoz szoros barátság fűzte. Az előbbit ő buzdította az egyetem és a nemesi konviktus megalapítására, az utóbbit pedig a nagyszombati egyetemi templom fölépítésére. S amikor PÁZMÁNY életre hívta az egyetemet. DOBRONOKI végezte el a szervezés munkáját; 1645/46-ban rektora is volt az egyetemnek. L. SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. II. Bp. 1893. 938-939. h. 5. A soproni kollégiumról és alapítójáról GYENIS András: Régi magyar jezsuita rendházak. Bp. (1941.) 45 — 46. 1. DRASKOVICH II. György életrajzi adatairól SZINNYEI, i. m. II. Bp. 1893. 1075 — 1076. h., továbbá Enciklopedija Jugoslavije [a következőkben: Enc. Jug.] Sv. III. (Zagreb 1958.) 82. p. 6. NAGY Iván: Magyarország családai. III. Pest 1858. 390., 392. 1. 216