AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Jenő: Újabb információk Istvánffy Miklós tékájáról

mint aminőből három, az Országos Széchényi Könyvtár állományában is előfordul. Azonnal nyilvánvalóvá lett előttem, hogy e kéziratban nemcsak egy új, a témámat kiegészítő dokumentumot kell látnom, hanem 1959. évi megállapításaim helyességének egy további fontos próbakövét is. Okom van hát rá, hogy erről a kéziratról az alábbiakban részletes leírást adjak. 1. A kódex külseje A szóban forgó kódex az akadémiai levéltárban Ormar II, polica C. 81. raktári jelzet alatt található. Nagysága ennek is a szokásos 30 x 20 cm. Terjedelme 142 számozatlan fólió. Kötésének anyaga ugyanaz a megsárgult pergament, mint a mi kódexeinké, a fedőlap közepén az ismert címeres, köriratos supralibrosszal. Könyvkötői felirata nincs, ellenben a háton (a gerincen) itt is megvan a gubacstintás címirat, amelyen ez esetben a következők olvashatók. Fenn: Manuscripta selectissima. — De hello Melitensi — Historicus. — Lenn a kötetszámozás: 185. Ha összevetjük ezeket az adatokat az Országos Széchényi Könyvtár ISTVÁÍTFFY-kódexeinek formai leírásával, kiderül, hogy a zágrábi kötet szorosan csatlakozik a budapestiekhez. Ugyanannak az apparatus historicusnak egy darabja ez, mint a mieink, mégpedig közvetlen megelőzője a mi Fol. Lat. 3606/2 jelzetű kötetünknek. A mienk ugyanis az IsTVÁNFFY-tékában mint 186. kötet szerepel, a zágrábi pedig mint 185. De közel áll a mi Fol. Lat. 3606/1 jelzetű kódexünkhöz is, amely az eredeti gyűjteményben 182. szám alatt fordult elő s ugyanannak a Manuscripta selectissima — História című sorozatnak a része volt. íme, újabb bizonyítékot nyert az a következtetésem, hogy IsTVÁNFFY-nak legalább 200 kötetnyi, hazai történeti forrásokat tartalmazó kéziratgyűjteménye volt, amelyet részben sajátkezűleg írt össze, részben deákjaival másoltatott eredeti kútfőkből, nagy művének, a Históriáénak alapvetéséül.

7 2. Possessor-bejegyzések A kötéstábla belsejében, valamint a szövegrészt megelőző lapokon a zágrábi kódexben is találunk possessor-bejegyzéseket. A legkorábbi ezek közül az előzéklapot követő 2. üres lap verzóján olvasható: „Comitis Joannis Draskowith An. 1662." Időrendben ezután a kötéstábla belső oldalán levő nyomtatott keskeny címke következik ezekkel a szavakkal: ,,Ex Libris J. C. Draskovich. In Bib. Zagr. Anno 1826.'''' Végül az előzéklap felső részén a 19. század közepére jellemző, de még gubacstintás kézírással ez áll: ,,Iz citaonice Zagrebecke'''. E bejegyzések közül az első kettő ugyanebben a formában előfordul a Széchényi Könyvtár IsTVÁNFFY-kódexeiben is; 1959-i tanulmányomban mindkettőt értelmeztem. Azt írtam, hogy az 1664-i bejegyzés

8 (a mi kódexeinkben ugyanis nem 1662-es, hanem 1664-es évszám szerepel) gróf DRASKOVICH III. Jánostól, ISTVÁNFFY 7. BEBXÁSZ, i. h. 226. 1. 8. Pontosan: a Fol. Lat. 3606/1. jelzetű kódex eleje, ahol az 1664-i bejegyzésnek lennie kellene, csonka, ezért benne csak az 1826-i címke szerepel; a 3606/2. és 3606/3. jelzetű kódex ép, egyik előzéklapjukon ott van az 1664-i bejegyzés, de az 1826-i ex-libris csak a 3606/2-ben van meg. 217