AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Nyomtatványok Manlius kötéstábláiban

HEUSSLER

10 műhelyében készült. A grazi kiadás hivatkozik is a MANLius-féle első megjelentetésére: „erstlich gedruckt zu Eberaw in Ungarn". Az említett kötésből kikerült másik nyomtatvány Nikolaus GABELMANN, császári történetíró latin nyelvű tudósító históriás éneke, a Monomachia HungaroTurcica első, MANLIUS által 1588-ban készített kiadása

103

. Ebből eddig csupán az első, A-jelzésű ív két igen hiányos maradványa volt ismeretes a budapesti Egyetemi Könyvtárból és a soproni Berzsenyi Gimnázium könyvtárából. Most a C-ív külső levélpárja (C

x + C

4

) hat, a belső (C

2 + C

3

) pedig öt teljes példányban került elő. A históriás ének Mecklenburgból származó szerző személyes élményén alapuló beszámolója az 1581. május 1-én Korpona közelében DOBÓ Ferenc lévai várkapitány és az esztergomi bég közötti párviadalról. GABELMANN 1588-ban, műve kinyomtatásakor Csepregen volt iskolamester NÁDASDY Ferenc szolgálatában. A közelben tevékenykedő MANLIUS készítette el tehát e munka első nyomtatott kiadását. GABELMANN a következő évben Padovában tanult jogot és históriás énekét ott Paolo MEIETTI műhelyében újra megjelentette.

11 Ezzel a második kiadással történő összevetés segítségével lehetségessé vált az eddig összesen csak az első és harmadik ívéből ismeretes MANLius-féle kiadás hozzávetőleges rekonstrukciója. A mű — a padovai kiadás szerint — két részből (liber) áll. Az első terjedelme 509, a második pedig 1396, azaz az egész históriás éneké összesen 1905 sor. Ebből a MANLius-féle kiadás első ívén (az A

4 levél két lapján) az első 37 sor maradt fenn. A most előkerült harmadik ív nyolc lapján húsz-húsz soronként összesen 160 sor található, amely a mű 198—357. sorait teszi ki. A második, B-jelzósű íven tehát ugyancsak ilyen beosztásban és terjedelemben a 38—197. sor szövege állhatott. A negyedik, azaz D-jelzésű ív utolsó lapjának 12. sorában végződhetett az 509. sorral a Monomachia első része. A második rész tehát az E-jelzésű, ötödik íven kezdődött és laponként húsz sort számolva a 13., vagyis N-jelzésű ív hatodik lapján (N

3

b) a 16. sorban fejeződhetett be. A két kiadásból eddig csak a bevezető részek voltak összevethetők, a MANLixrs-féle kiadás első ívének erős csonkultsága miatt ez is csak korlátozottan. Ennek során az volt megállapítható, hogy az 1588. évi kiadás harmadik lapján (A

2

a) található, Autor ad libellum megjelölésű vers

12 az itáliaiban nem szerepek Az első kiadásban a fentit követő Ad manes Virgilii poetae autor viszont a padovaiban is fellelhető a második ív első levelén. Ennek harminc sorából az első 11 maradt meg az A

2

b lapon, a többi a ma hiányzó A

3

a lapot tölthette meg. Az A

3

b lap beosztása nem volt rekonstruálható. Az 1588. évi kiadás címlapjának szövege szerint: Adjecta sunt etiam duo poemata eiusdem autoris: alterum de insigni victoria Turcica XXI. Augusti juxta Calend. Greg, proxime reportata, alterum de laudibus regni Hungáriáé. Ezek szerint itt is lenyomtatásra került az 1590. évi kiadásban a Monomachiat követő két óda: Ode de strage Turcarum Sarkansigethana

13 és Ode II de fertilitae Hungarica.

u Feltehető, hogy ez a 96, ill. 88 sor terjedelmű vers MANLIUS gondozásában öt-öt 10. RMK. III. 761. 10a RMNy 618. 11. Apponyi. Hungarica 532. 12. Magyar Könyvszemle. 1881. 135. 1. 13. M

3

b-N

2

a = 47b-50a. 14. N

2

b-O

1

a=50b-53a. 169