AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Nyomtatványok Manlius kötéstábláiban
lapot foglalt el. Ha a Monomichia a fentiekben kifejtett következtetésnek megfelelően valóban a N 3 b lapon végződött a MANLius-féle kiadásban, úgy a függelékként hozzácsatolt két óda a N 4 a—0 2 a, ill. az 0 2 b—0 4 b lapokat tölthette meg. Feltehető, hogy az 1588. évi kiadás ezzel be is fejeződött. Ez esetben a nyomtatvány összterjedelme 13 egyenként 4—4 leveles, A—0 jelzésű füzetben 56 levél volt. 15 Érdekes, hogy az ugyanebből a kötéstáblából előkerült és a fentiekben már említett PöcKHL-féle német nyelvű prózai tudósítás ugyanarról a sárkányszigeti összecsapásról szól, amit GABELMANN első ódájában latin vers formájában örökített meg. Az 1590. évi kiadás végén álló hét óda közül az utolsó öt 16 bizonyosan nem volt meg a MANLius-féle kiadásban, mert a padovai kötet 0 4 a lapján (53a) ez áll: „Sequuntur trés odae (ne chartáé reliquantur vacuae) . . .". Tehát csak az üresen maradt lapok megtöltésére kerültek be a kiadványba e rövid versek. Jó példa ez a korabeli könyvek szerkesztési és előállítási gyakorlatára. Ráadásul a még üresen maradt lapok terjedelmét az idézett mondat kiszedésekor, vagyis az utolsó, 0-jelzésű ív első lapján, tévesen ítélhették meg, mert az említett három további óda helyett ötre volt szükség, hogy még legalább az utolsó levél rektóját is megtöltsék. (A verzó így is üresen maradt.) Az öt óda forrásáról is említést tesz a padovai kiadás, amelynek teljes szövege így szól: „Sequuntur trés odae (ne chartáé reliquantur vacuae) ad trés nobilis, viros Hungaros, illustriss. d. Francisci de Nadasdy &c. consiliarios. Sunt autem depromptae ex libro primo epigrammatum, quae domi asservata maturiora facta brevi emittentur." 17 A három említett, NÁDASDY Ferenc környezetéhez tartozó személyhez („Gabriel SANTGIORFFY, Nicolaus RUDYNAY, JOHANNES PARNASSUS") írt versek GABELMANN „otthon" (domi), tehát Magyarországon őrzött és nyilván kéziratos versgyűjteményének első részéből valók. A Monomachianak a MANLius-féle kiadás most előkerült harmadik ívén található 160 sora (198—357) szövegszerűen is összevethető volt az itáliai kiadással. Ennek során megállapítható volt, hogy a padovai kiadás 254. sora után két olyan sor következik, amely a hazaiból — a C 2 a lap 17. és 18. sora között — hiányzik. A két sor szövege így szól: „Cui foelix Ragocz, victricibus imperat armis, — Que Bornmissa suo, quemque Humney Marté coronat." Ehhez még egy csillaggal lapszéli jegyzet is található a következő (7b) lapon: „Capitanei omnes in Agriam Tockai Dur.". Itt jegyezhető meg, hogy GABELMANN munkájának második kiadását viszonylag bő, prózai jegyzetanyaggal egészítette ki, amelyet a lapok külső szélére szedtek Padovában. Ugyanebben a most kiáztatásra került, monyorókeréki szövegrészben viszont két olyan sor is található, amely a második kiadásból, annak 344. sora után hiányzik. A C 4 b lap 6—7. sora így hangzik: „Nam quos clarificat, semper fortuna fovere / Non sólet, ac quos deservit premere impia eosdem." E kétsoros kihagyás következtében helyreáll a két kiadás sorszámának azonossága, amely a fentebb 15. GULYÁS Pál (A könyvnyomtatás Magyarországon a XV. és XVI. században. Budapest 1931, 217. I.) a számára egyedül rendelkezésre állott csonka első ív alapján jutott e kiadás nem meggyőzően kikövetkeztetett.64 leveles terjedelméhez. 16. 53b-56a. 17. 0 1 a = 53a. 170
