AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - W. Salgó Agnes: Szép história az tökéletes asszonyállatokról. Bogáti Fazekas Miklós egyik Plutarchos átdolgozása. (RMK I. 128. RMNy 385.)

„A bebörtönzÖttek feleségei megjelentek a tömlöcnél, sok kérésükkel és könyörgésükkel kiesdekelték az őröktől, hogy üdvözölhessék férjeiket, és szólhassanak hozzájuk. Amikor pedig bementek, tüstént megparancsolták, hogy öltsék fel az ő ruhájukat, a magukét pedig hagyják hátra nekik, és így az övékbe rejtőzve távozzanak a börtönből. így is történt, s az asszonyok minden kínra felkészülve hátramaradtak." i „Oly gyakorta ő iámbor feleségéé, Tömletz tartóktul hozzáioc kéreznec, Soc kérésec után őc meg engedéc, Wrokhoz tömletzbe mind be eresztéc. Erre intéc mint szerelmes férieket, Vennéc feleségéé öltözeteket, Feiekre aszszonyok fő fedeleket, Hamar tömletzből mentenéc feieket. Nem kemélénec értec ő magokat, Készec el szenvedni minden kénokat, Czac Wroc menthetnéc meg ő magokat, Hadnác nekic tömletzbe ruháiokat." A férfiak hadsereget szerveztek, és kiszabadították feleségeiket. A békességért cserébe pénzt és hajókat kaptak a spártaiaktól, s elhajóztak a környező szigetek felé új hazát keresni. BOGÁTI eddig mondja csak el a történetet, a folytatást elhagyja. A thirrének egy része ugyanis azt a jóslatot kapta, hogy ott tudnak majd véglegesen letelepedni, ahol a horgonyt és az istennőt elveszítik. Chersonnesos közelében, éjszaka hirtelen nagy zaj támadt, rémülten menekültek a hajókra, s a nagy sietségben a parton felejtették ARTEMIS istennő szobrát, aki ősi pártfogójuk volt. Amikor pedig a horgonyt felhúzták, észrevették, hogy hiányoznak a karmai — a jóslat tehát beteljesedett — ott telepedtek le. BOGÁTI mindezt az erkölcsi tanulság szempontjából feleslegesnek tartotta. Ezenkívül az is jellemző, hogy minden esetben elhagyta azokat a részleteket, amelyek a pogány hitvilág, ill. szertartások körébe tartoznak (Vö. a fenti példában a jóslatot is.) Micca szűz és Megistona példájában (7.) nem említi, hogy a népet sanyargató királyhoz, Aristotimoshoz, Dionysos kultuszát ápoló szent asszonyok járultak az esedezők jelképével, a babérkoszorúval, de a király bosszúból fejenként 2 talentum bírságra ítélte őket. Nem említi azt a csodás jelenést sem, ami a kegyetlen király halálát megelőzte. Mikor lepihent, egy sas jelent meg a feje fölött. Ezt a jós úgy magyarázta, hogy fegyveres baráti segítség érkezik. Erre Aristotimos fegyvertelenül a közeledő barát elé sietett, de helyette ellenségeivel találta magát szemben. Kamma, a 9. példa hősnője, férje gyilkosával köt kényszerből házasságot, s a szentélyben leendő új férjével mérget itat, amiből előbb természetesen ő is ivott, így bosszulta meg, saját élete árán is, szeretett férje halálát. Kamma PLTJTARCHOS szerint Artemis papnője volt, s az író azt is hozzáfűzi, hogy a galatáknál, akikhez a hős asszony is tartozott, ezt az istennőt különösen tisztelték, ünnepein felvonulásokat rendeztek, és égő áldozatokat mutattak be: 159