AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Kastaly Beatrix: A hírlap restaurálás néhány kérdése, különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtár állományára

alatt rögzítik a papírhoz. Az így laminált papírok tulajdonságait BELÉNK A JA és SZTRELCOVA részletesen ismertette 29 , és az egyre szélesebb körű elterjedés (Jugoszlávia, Magyarország, Firenze) igazolja a jó tapasztalatokat. Ezek az aláb­biakban foglalhatók össze. A hajtogatási szilárdság, öregítés után is, az eredeti­nek egy-kétszázszorosára nő meg, és a szakítási, valamint a nyújtási szilárdság is fokozódik. Semleges kémhatású (pH: 6,78), és az öregedés folyamán sem válik savassá vagy lúgossá. Vékony lemezként csaknem teljesen átlátszó, egyike a leg­könnyebb műanyagoknak. Igen lassan ég, a nedvességnek maximálisan ellenáll; néhány nap alatt is kevesebb mint 0,05% nedvességet vesz csak fel. A spektrum összes sugarát átereszti, a gázokat viszont nem. Koncentrált savak és lúgok leg­feljebb hosszú idő után hatnak rá. Az öregedést elősegítő tényezők (nem meg­felelő atmoszférikus viszonyok, magas hőmérséklet stb.) hatására tulajdonságai erősen romlanak, szerkezetének mélyreható változása következtében merevebbé, törékennyé válik. A kutatások azt mutatják, hogy 15—20 °C-on, a napsugárzást kizáró körülmények között az öregedésnek ellenáll, viszont a magasabb hőmérsék­let, az oxigén és a napfény ultraibolya sugarai károsan hatnak rá. 75—80 °C-os benzollal vagy toluollal, ill. dekahidronaftalinnal eltávolítható, bár valamivel nehezebben mint a cellulózacetát (acetonnal). Az értékelés különösen alkalmas­nak találja nagy facsiszolat-tartalmú papírok laminálására. Ezen jó eredmények, valamint az Országos Levéltárban polietilénnel végzett sikeres laminálási munka alapján döntöttek könyvtárunk vezetői és szakemberei a polietilénnek mint lamináló műanyagnak és a jugoszláv Strojotehna-cég lami­nátorberendezésének használata mellett. A laminátorok leglényegesebb sajátsága, hogy fűtött présfelületekkel rendel­keznek. A hő és a nyomás egyidejű alkalmazása teszi lehetővé, hogy az ilyen körülmények között megolvadó műanyag fólia a papír rostjai, részecskéi közé behatoljon, és avval — legalábbis egy bizonyos felületi rétegben — homogén egységet alkosson. Az így létrejött lapok rugalmassága és ellenállóképessége igen nagy mértékben megnő, ahogy azt az előzőekben már említettem. A különböző országokban előállított lamináló berendezések — főleg a kezdeti időszakban — több tekintetben eltértek egymástól. Készítettek gőzzel fűtött, sík és hengeres présfelületű laminátorokat is. A könyvtár által vásárolt gép két vízszintes prés­felülettel rendelkezik, amelyek elektromos energiával fűthetők fel a kívánt hő­mérsékletre. A két meleg felület közé helyezzük az ún. szendvicset. Ebben a réte­gek sorrendje — kívülről befelé haladva — a következő: vékony, de erős japán selyempapír—műanyag fólia—laminálandó lap—(fólia—japánpapír). Az erősítő japánpapír elmaradhat, ha az eredeti papír megfelelő erősségű, illetve részlegesen (pl. csak a gyengült széleken) is lehet alkalmazni- A hőmérséklet és a nyomás nagysága, a préselés ideje beállítható, a felső lap automatikusan leengedhető, ill. a kellő idő eltelte után felemelhető. A laminálás szilikonozott papírok és pres­pánlemezek között történik; ezek szerepe, hogy a megfelelő matt felületet biz­tosítsák, ill. hogy a nagy meleg ne közvetlenül a papírt és a fóliát érje. A kész, de még forró rétegegyüttes végül egy forgc, hideg hengersoron halad át, amely még egy préselést biztosít. Az előkészítés során a fóliát és a japánpapírt elektromosan felmelegített páka 29. Okiratok és könyvek restaurálásának ós konzerválásának új módszerei. 1958. évi munkák gyűjteménye. Moszkva —Leningrád. 1960. 139

Next

/
Thumbnails
Contents