AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Kastaly Beatrix: A hírlap restaurálás néhány kérdése, különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtár állományára

savasság (pH-érték: 5,30—6,10) és a jó anyagminőség révén. A leginkább savas rongypapír (pH-érték: 5,12, 1839-ből) szilárdsága viszont már nagyon lecsökkent, a sav erre az eredetileg jó minőségű papírra is megtette hatását, tehát a „rongypapír" megjelölés önmagában nem jelent feltétlenül nagy szilárdságot is. c) Az 1884—1973 közötti időszak négy pH-hajlítgatás görbéje egymás fölött helyezkedik el, jelezve az öregedés idejének szerepét. Az 1953—1973 görbe meredek emelkedése mutatja az újságnyomó papír szilárdságának hirtelen csökkenését. Az 1820—1875 közötti papírok az eltérő anyagösszetétel miatt ilyen értelemben nem hasonlíthatók össze az 1880 után gyártott papírokkal. d) A pH-fehérség mértékének összefüggését ábrázoló görbék közül három (1884—1898, 1903—1917, 1953—1973) majdnem párhuzamosan fut, s mutatják , egyrészt a savasság növekedése és a fehérség csökkenése között ténylegesen fennálló összefüggést, másrészt az öregedés idejének hatását mindkét tényezőre. Az alapvető összefüggések a savtartalom nagysága és a mért fizikai tulajdonságok (erősség, fehérség) között valóban megállapíthatók, így a hírlapállományvédelem egészét érintő következtetések vonhatók le (ezekről már előzőleg is esett szó). Mivel az újságnyomó papírokon kívül egyéb, jobb minőségű, de a környezeti hatások révén savassá vált papíroknál is égetően jelentkezett a sav közömbösítésének szükséglete, ennek megoldása céljából világszerte sokféle anyaggal és technológiával próbálkoztak már. Mielőtt saját elképzeléseinkről és problémáinkról szólnék, szükségesnek tartom röviden bemutatni a szakirodalomból és tanulmányutak alkalmával megismert, semlegesítésre szolgáló eljárásokat, érintve azok elméleti alapjait is. A semlegesítésre és a későbbiekben képződő savakkal szemben tanúsított ellenállóképesség létrehozására szolgáló eljárások kialakításakor néhány fontos kívánalom feltétlenül szem előtt tartandó: 1. A savtalanító szer erősen lúgos legyen, hogy az erős savval semleges só képződjék, és a feleslegben maradt lúg könnyen semlegesíthető legyen. A felhasznált anyagok ne károsítsák a papírt és az ember számára is veszélytelenek legyenek. Az eljárás ne legyen túl költséges. 2. Mivel bármely folyadékba való áztatás az „enyvezőanyag" részleges kioldódása miatt gyengíti a papírt, ideális kezelés a gőz- vagy gázfázisú hatóanyag alkalmazása volna (így a nehézkes szárítási folyamat is elkerülhető). 3. A meglehetősen drága papírerősítő eljárásokat (pl. műanyag fólia vagy műanyag oldat alkalmazása) a nedves savtalanítás utáni szárítás még költségesebbé teszi. Ezért igen fontos a két folyamat összekapcsolása egy műveletté. 4. A kötetek lapjainak semlegesítése a kötet szétszedése nélkül általában speciálisabb oldószerek és hatóanyagok kiválasztását és hatékony, gyors technológia kialakítását igényli. Az alkalmazott semlegesítő módszerek vagy oldatokkal (oldószer: víz vagy szerves oldószerek, rendszerint alkoholok), vagy gáz, ill. gőzállapotú hatóanyagokkal dolgoznak. A legrégibb, legáltalánosabban elterjedt és legegyszerűbb eljárások: a kalcium-, magnézium-, nátriumkarbonátok, ill. bikarbonátok vizes oldatainak egy- vagy kétlépcsős alkalmazása (USA, Nyugat-Európa, Olaszország). A Szovjetunióban a lúgos borax-oldatot használják. Jó eredményeket értek el foszfátok oldataival is, amelyek a semlegesítésen kívül a már említett káros hatású nehézfém-ionokat is képesek megkötni. Ez utóbbi célra hatékonyabbak az 133