AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Kastaly Beatrix: A hírlap restaurálás néhány kérdése, különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtár állományára

Ezeket a tartalmi kiválasztás igényét tükröző elveket egy ideig még keresztezni fogja a kötetek állapota alapján történő válogatás szüksége. Ugyanis, mivel a restaurálás időigénye nagyságrendileg nagyobb a „gyorsjavítás" (1. mikrofilmezés előtti javítás) időigényénél, valószínű, hogy amíg a restaurálást is igénylő, még mikrofilmre nem vett sorozatokat nem állítjuk helyre, nem tudunk egyéb, már filmre vett kötetekkel ilyen alaposan foglalkozni. Ugyanakkor, ha a kísérleti eredményeket és a tapasztalatot is figyelembe vesszük, nem lehet az állomány egészét a restaurálásból-konzerválásból évekre teljesen kirekeszteni. Látva a helyzet gyorsütemű romlását, illetve a már erősebben savas-gyengült-sárgult papírok további pusztulásának várhatóan rohamos előrehaladását, a józan meggondolás azt diktálja, hogy addig gondoskodjunk a papír konzerválásáról, ill. restaurálásáról, amíg az viszonylag jobb állapotban van. Ezt részben gazdaságossági, részben technológiai szempontok követelik; a kevésbé rongálódott papír megőrzését eredményesebben lehet biztosítani mint a teljes szétesés stádiumában levő, utolsó korszakát élő, papírnak már alig nevezhető és nehezen kezelhető anyagét. Tehát amíg az egyik vonalon mindent meg kell tenni a már tönkrement címek lehetőség szerinti helyrehozataláért, a másik vonalon, evvel párhuzamosan módot kell találni arra, hogy elsősorban a már keletkezett savmennyiség közömbösítésével, ill. a további mennyiségek létrejöttének megakadályozásával és/vagy folyamatos közömbösítésével az elsőrendű pusztító hatást a hírlapoknak minél nagyobb körében kiküszöböljük. A közeli években a kiválasztást tehát egyszerre több területen kell majd végezni. A mikrofilmezendő anyagot az éves mikrofilmezési tervek alapján restaurálásra kell küldeni. A preventív konzerválásnak nevezhető savtalanítást a még jó papíranyagú, de már nagyobb mértékben savas és az újonnan bekerülő, szinte semleges papíroknál folyamatosan kell majd elvégezni. A kiválasztás szempontjai a tartalmi érték, a kor, a savasság mértéke és a papír fizikai állapota lehetnek, illetve az új példányok esetében a kapacitás szabja meg a mennyiséget. Biztosítani kell, hogy a már mikrofilmre vett, de nagymértékben rongált és egyelőre időhiány miatt nem restaurálható címeket a forgalomból a lehető legnagyobb mértékben kivonják. Ezeknél a savtalanítást sem érdemes önmagában elvégezni, mert a restaurálás további lépéseinek elvégzése híján fennáll a csonkulás veszélye az eljárás alkalmazása folyamán. A kiválasztás vázolt szempontjai szerint csak a Hírlaptár illetékes csoportjai és a restauráló műhely közötti szoros együttműködés biztosításával lehet dolgozni. A restauráló műhelyben a beérkező sorozatokról „személyi" lapot szükséges készíteni, amely tartalmazza azok alapvető könyvtári és fizikai-kémiai jellemzőit, valamint feltünteti az alkalmazandó kezelési módokat is. A kezelés fő kategóriáját (restaurálás, ill. savtalanítás) már az anyag kiválasztásakor meg kell határozni, a további tennivalókat és az anyagszükségletet pedig a restauráló műhelyben kell megállapítani. A „személyi" lapokon gondosan vezetett dokumentáció a jövőben elvégzendő kísérletek egzakt voltát hivatott biztosítani. b) Előkészítés a restaurálásra Hírlapállományunk alapvetően két nagy csoportra osztható: kötött és kötetlen egységekre. Az állományvédelem szempontjából a két csoport között jelentős a különbség. A használat és a raktározás szempontjából feltétlenül előnyösebb 127