AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Kastaly Beatrix: A hírlap restaurálás néhány kérdése, különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtár állományára

esetén) élettartamukat maximális ideig meghosszabbítani, és az újonnan beérkező példányokat megfelelően kezelni. Nyilvánvalóvá vált, hogy a pusztuló hírlapok megmentése érdekében sem kielégítő — talán még kevésbé mint egyéb nyomtatványok esetében — a helyreállító-kötő-restauráló munka többé-kevésbé kialakult, vagy kialakítható eljárásainak kizárólagos alkalmazása; feltétlenül szükséges a minél nagyobb arányú és fejlett technikai színvonalú megelőző és helyreállító védelem biztosítása. Ezt elsősorban és alapvetően az újságnyomó papírok kémiai tulajdonságai követelik meg. A papírt felépítő egységek a cellulózrostok, amelyek kísérőanyagaiktól megtisztítva, vagy azokkal többé-kevésbé együtt jelennek meg, és különböző számú (néhány száz, - kb. 1200) cellulózmolekulából épülnek fel. A rostok a gyártás folyamán összekuszálódnak, egymásba kapcsolódnak (nem kémiailag hanem mechanikailag), és a segédanyagok (enyvező- és töltőanyagok) révén a hézagok is kitöltődnek. Az újságnyomó papír alapanyagát képező facsiszolat azonban nem rostos anyag, hanem apróra őrölt, rövid fadarabkák segédanyagba ágyazott, elszigetelt (egymáshoz nem kapcsolódó) kisebb-nagyobb halmazai, melyek között kevés (15—20%) rostos cellulóz helyezkedik el. Ezen strukturális, valamint néhány, később részletezendő kémiai jellegzetesség következtében, sajnos, igen találóak Alfonso GALLO-nak, a „könyvrestaurálás atyjának" lesújtó szavai a hírlapok papíranyagáról: „Minthogy a rostok itt a fa egyéb anyagai közé maradtak beágyazva, a mikroszkopikus részecskék olyan összessége jött létre, melynek kohéziója rendkívül gyenge." „A szakítószilárdsági és gyűrődési vizsgálatok eredményei világosan kimutatják, mennyire kevéssé ellenállóak ezek a papírok már a használattal járó kopással szemben is." „A facsiszolatból készült papír könnyen malik, ami felületének bizonyos elhomályosodásában, majd a szálak szétválásában, apró töredékek leválásában és a szélek szabálytalan beszakadásában mutatkozik."

1 A környezet felől a papírt érő fizikai, kémiai és biológiai hatások a bonyolult anyagegyüttesben olyan kémiai reakciókat és fizikai változásokat idéznek elő, amelyek általában csökkentik a könyvtári-levéltári anyag stabilitását. Ez a csökkenés a rostegység strukturális változásaira, a rostok közötti kötőerőt részben biztosító, nemcellulóz alapú ún. töltőanyagok gyengülésére, törékennyé válására és a cellulóz-gélnek a papírlap szárításakor bekövetkező rugalmasságcsökkenésére vezethető vissza.

2 A legtöbb kutató egyetért abban, hogy egyéb káros hatások mellett a papír savtartalmának bizonyos szinten túli megnövekedése a fő ok, amely az említett kémiai változásokat, s azokon keresztül a fizikai degradálódást előidézi. Ezekről a kérdésekről a későbbiekben részletesebben szólok. A hírlapok papíranyagának védelme érdekében különböző, egymással sokszor összefüggő utakat követhetünk. A felhasználható eljárásokat, kémiai alapszempontú csoportosításban, az alábbiak szerint lehet összefoglalni: 1. GALLO, Alfonso: A könyv betegségei és gyógyítása. (Patológia e terápia del libro.) Róma, 1959. 2. VENTEB, J. S. M.: The Aging and Preservation of Paper. Pretoria, 1966. 122