AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

II. Nemzetközi könyvtári élet - Gombocz István: Az IFLA Nemzetközi Kiadványcsere Bizottságának 40 éves működése

vevő intézmények nemzetközi címtárát; a disszertációk cseréjéből kapcsolják ki a viszonzást nem nyújtó könyvtárakat; fokozzák az Albizottság hatáskörét és általában a működését. A jelentést követő vitában először merült fel az a nézet, hogy az Albizottság ne csak a disszertációk, hanem általában az egyetemi kiadványok cseréjével is foglalkozzék — de ne törődjön az egyéb tudományos kiadványok cseréjével. A háború után az IFLA először Oslóban tartott közgyűlést, ahol T. KLEBERG, az uppsalai Egyetemi Könyvtár igazgatója adott széleskörű helyzetképet a cseréről:

7 a háború szétzilálta a kapcsolatokat, sokfelé megszűnt a „Druckzwang", sok disszertáció folyóiratokban és sorozatokban jelent meg, másutt elkezdték a mikrofilmezést — ilyen körülmények között nehéznek látszott a csereforgalom újabb megszervezése. Ezen az ülésen J. GTJINARD is beszámolt a franciaországi disszertációk cseréjének megszervezéséről.

8 Az Albizottság szervezetileg ismét megszilárdult, világos programot dolgozott ki: 1. Az Albizottság mindenféle tudományos anyaggal foglalkozzék, és ne csak az egyetemi kiadványokkal, 2. az egyes országok vizsgálják meg, hogy mely egyetemeik milyen disszertációkra tartanak igényt (hogy ne gyűjtsön mindenki mindent), 3. a cserélő intézmények címtárát szükséges összeállítani, ez ügyben az UNESCO-hoz kell fordulni. Az 1948. évi londoni ülésen K. SCHW

ARBER bázeli könyvtárigazgató azt az új gondolatot vetette fel, hogy az UNESCO könyvtári közlönye rendszeresen közölje a csereközpontok jegyzékét és felvetették azt is, hogy országonként egyegy egyetemi könyvtár vállalja el a központi csere-szerv szerepét. Az 1949. évi bázeli konferencián az Albizottság nem tartott ülést. A. KESSEN ELNÖKSÉGÉNEK IDŐSZAKA A. KÉSSEN a leideni egyetemi könyvtár igazgatója 1950-től 1958-ig vezette az IFLA kiadványcsere ügyeit. Ez a kitűnő könyvtáros nagy lelkesedéssel és energiával dolgozott, neve az IFLÁn belül összeforrott a kiadványcserével, aktivitásáról nem egyszer az Elnökség is elismerőleg emlékezett meg. Bemutatkozása az 1950. évi londoni ülésen történt.

9 Beszámolóját méltán nevezhetjük a cserebizottság első átgondolt és alapos programjának is. A bevezető széttekint a világban és megállapítja: a második világháború előtt se a kormányközi kétoldalú egyezmények, se a multilaterális egyezmények nem váltották be a reményeket. A háború után Németország eltörölte a „Druckzwang"-ot, pedig azelőtt csupán Németországban évente kb. 8000 disszertáció jelent meg. A francia helyzet is rendezetlen. Ugyanakkor L. KIPP (Egyesült Államok) szerint a nemzetközi kiadványcsere a kultúrpolitika eszközévé is válhat. Az Albizottságra is jelentős szerep vár a nemzetközi csere fejlesztése terén, amit elsősorban az egyes országokon belüli fejlesztés eszközeivel és nem általános szabályozásokkal kell megoldani. KÉSSEN ismét a disszertációk cseréjére központosította figyelmét, a háború 7. KLEBERG, T.: Report of the Sub-Committee on the exchange of university publications. = Actes . . . Vol. XII. 13e session, Oslo, 1947. La Haye, 1947. 121-123. 1. 8. GUINARD, J.: Resume du rapport sur les échanges universitäres internationaux. = Actes . . . Vol. XII. 13e session, Oslo, 1947. La Haye, 1947. 124-126. 1. 9. KÉSSEN", A.: Sub-Committee on exchange of University publications. — Actes . . . Vol. XV. 16e session, Londres, 1950. La Haye, 1951, 62 — 64. 1. 91