AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: Magyarország az I. világháború előtti negyedszázad angol nyelvű kiadványaiban

nem-hivatásos diplomata volt, tele eredeti, bár nem mindig megalapozott elképzelésekkel. SETON-WATSON morális indítékainak helyét nála a brit világbirodalom érdekei foglalták el. 1909 után sokan őt tekintették a fő bajkeverőnek, akinek sugalmazásai megakadályozzák a Monarchia és Nagy-Britannia közeledését. Miután a Ballhausplatz több ízben is sikertelenül próbálkozott elérni visszahívását, 1913-ban ez végre bekövetkezett, hogy az öröm rövidesen ürömmé változzon: STEED lett a Times külpolitikai szerkesztője. Bécsből való eltávozása után jelent meg a Monarchiáról írott könyve, a téma legsikeresebb feldolgozása, amely 1918ban már a 4. kiadást érte meg.

104 STEED pozíciójára és kvalifikációira gondolva e siker nem meglepő. Míg honfitársai (és a legtöbb külföldi megfigyelő) ismereteiket csak másodkézből, könyvekből szerezték, amiket a rövid utazási impressziók csak kiegészítettek, STEED mögött tíz Bécsben leélt esztendő állott, a Monarchia majdnem valamennyi jelentős emberének személyes ismerete, sűrű véleménycserék a külföldi látogatókkal (köztük VII. EüWARDdal), végül az a nem lebecsülendő szerep, amit a Times tekintélyével támogatott újságíró Bécs politikai és társadalmi életében betöltött. STEEDnek nem kellett megszabadulnia azoktól a magyarbarát illúzióktól, amelyek SETON-WATSONt első látogatásakor még eltöltötték, bár az első magyarországi benyomások STEED esetében kedvezőek voltak, hozzá is fogott a magyar nyelv megtanulásához, hogy azután ezt feladja azzal, hogy a bécsi lapok alapján tökéletesen nyomon követhetők a magyarországi események.

105 STEED minden kérdést brit birodalmi nézőpontból vizsgált, ami a Monarchia esetében annak állandó mérlegelését jelentette, mennyiben játszhat Ausztria-Magyarország önálló szerepet Németország mellett, sőt Németország ellenében. Erre csak egy belülről erős országot tartott képesnek, ezért amíg a dualizmus betölteni látszott hivatását, az összmonarchia erejének és tekintélyének fenntartását, addig nem volt kifogása a magyar nemzetiségi politikával szemben sem, s csak a Függetlenségi Pártot szemlélte nagyfokú bizalmatlansággal. (Ennek magyarázatául azt is tudni kell, hogy APPONYI Albertet ismerte csak közelebbről, akiről igen rossz véleménye volt, s a függetlenségiekhez való csatlakozása után ezt a véleményt APPONYI pártjára is vonatkoztatta.) Csupán a nemzetiségi problémák kiéleződése után, és amikor a német-osztrákok és a magyarok Németország melletti kitartását megváltoztathatatlannak tekintette, csak ekkor fordult STEED a szlávok és a föderalizmus gondolata felé, egyelőre még a Monarchia megmentésének reményében, új irányt remélve így adni a birodalom külpolitikájának. A háború kitörése után ő lett a soknemzetiségű állam megsemmisítésének egyik legbefolyásosabb és legszenvedélyesebb angol híve.

106 1913-as könyve nem ismerteti szisztematikusan a Monarchiát, csupán alapos elemző kommentárokkal szolgál a közös intézményekről (az uralkodó, a hadsereg 104. H. W. STEED: The Habsburg Monarchy. London, 1913, Constable. XXXII, 304 12nd ed. 1914, 3rd ed. 1914, 4th ed. 1918. — Érdemes megjegyezni, hogy az OSZK-ban található két példány közül az egyiket teljesen, a másikat részben fölvágatlanul találtam, ami mutatja a magyar közönség tájékozódásának gyenge pontjait. 105. W. Steed levele Moberly Bell lapigazgatóhoz, 1903. márc. 23., ill. 1903. dec. 10. PHS Papers, Steed Papers. 106. Ez a folyamat nyomon követhető részben a Timeshan megjelent tudósításaiban, részben pedig visszaemlékezéseiben. H. W. STEED: Through thirty years. 1892—1922. A personal narrative. London—New York, 1924 2nd ed. 1925. — "Vo. Peter SCHUSTER: Henry Wickham Steed und die Habsburgermonarchie. Wien —Köln—Graz, 1970, Böhlau. 428