AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: Magyarország az I. világháború előtti negyedszázad angol nyelvű kiadványaiban

megbuktatását és annak a centralizmus és föderalizmus kompromisszumával történő fölváltását remélte elérni, FERENC FERDINÁND közreműködésével.

92 Ekkor még szilárdan hitt a Monarchia közép-európai missziójában és éppen ennek fenntartása érdekében akarta megtörni a magyarok politikai hegemóniáját. Nézetei egyre nagyobb visszhangra találtak nemcsak a morális érvek iránt mindig fogékony brit közvéleményben, de a külügyminisztériumban is, ahol ekkor már a budapesti főkonzul véleményével szemben az ő felfogását részesítették előnyben.

93 A korabeli Magyarországon általános volt a meggyőződés, hogy a XX. századi Nagy-Britannia is értékelni fogja a magyar kérdésben vallott hivatalos magyar véleményeket alátámasztó történeti érveket (így a nemzetiségek későbbi betelepedését, a „hódítás jogát"), hogy méltányolni fogja a magyarság által a „művelt Európának" tett múltbeli szolgálatokat (a barbár támadások visszaverését), valamint a szabadságért folytatott hosszú harcot. Ezt hangsúlyozták az alkotmányfejlődés ismertetésekor, ennek jegyében idézték fel angolul is RÁKÓCZI emlékét,

94 különösen pedig a szabadságharcra hivatkoztak gyakran. Pedig a Lordok Házának vétóját ekkoriban eltörlő és az előző évtizedek jelentős társadalmi változásait a politikában és közgondolkodásban is mind jobban tudomásul vevő Edward-korabeli Anglia egyre kevésbé mutatott érdeklődést a hagyományos magyar érvek iránt. Magának a szabadságharcnak a nimbusza is csökkent, s bár MARCZALI az aradi vértanú LEININGEN-WESTERBURG naplójának angol kiadásával (YOLLAND fordításában)

95 a régi érzelmeket élesztgette, 1848 és különösen KOSSUTH megítélése egyre kedvezőtlenebb lett,

96 miközben JELACicról, „Ausztria megmentőjé"-ről lelkes, dicsérő életrajz jelent meg.

97 APPONYI viszont 1911-es amerikai előadókör útján még mindig az Ausztriához fűződő közjogi viszonyt és a szokásos függetlenségi érveket boncolgatta.

98 92. The Southern Slav question . . . VI. 1. SETON-WATSON később is megőrizte FERENC FERDINÁND iránti illúzióit: „egy haladó gondolat megtestesítője volt a mai Európában . . .", de STEED másként ítélte meg a trónörököst, persze szokása szerint elgaloppirozva magát: „Meglehetősen közel volt a fóbia furiosa-hoz. Eltűnése annyira jól jött a dinasztiának, hogy hajlamos vagyok arra gondolni, valaki megtaszította a Gondviselés könyökét." Idézi MAY: The passing . . . 27 — 28. 1. 93. Míg 1907-ben az első bíráló Spectator-cikkek után a hivatalos magyar álláspontot védő budapesti brit főkonzul, F. S. CLARKE jelentése (PRO FO 371/196, Clarke to Goschen, 1907. XII. 16.) még nem váltott ki felettesei részéről ellenvéleményt, amikor 1910-ben utóda, Esme HOWARD főkonzul „részrehajló író"-nak nevezte SETON-WATSONt, jelentésére Eyre CROWE, a nagy tekintélyű osztályvezető ráírta: „Seton-Watson úr elismert szaktekintély a mai Magyarország kérdésében és jó hírnévnek örvendő szerző." PRO FO 371/827, Howard to Cartwright, 1910. VI. 20. Idézi BRIDGE: i. m„ 37. 1. 94. Ládislas HENGELMÜLLER : Hungary's fight for national existence or the history of the great uprising led by Francis Bákóczi II. London, 1913. XX, 342 1. — A munka németül is megjelent. 95. Henry MARCZALI: The letters and journal of Count Leiningen-Westerburg, General in the Hungarian Army. Ed. by — —. Transl. by A. Yolland. London, 1911, Duckworth. 330 1. 96. Ennek jellegzetes kifejtését adja A. J. P. TAYLOR: The Habsburg Monarchy. 1809 — 1918. London, 1948, Hamish Hamilton. 58. 1. 97. H. HARTLEY: The man who saved Austria. The life and times of Baron Jellacic. London, 1912, Mills-Boon. XII, 372 1. 98. Albert APPONYI : Lectures on the peace problem and on the constitutional growth of Hungary delivered in the United States and Canada. Bp. 1911, St. Stephens. 67 1. — APPONYI útja nagy mozgást váltott ki az amerikai szlovákok körében, akik röpiratban támadták meg politikáját: Count Albert Apponyi, the so-called Angle of Peace and what he stands for in Hungary. Cleveland, 1911, Slovak National Committee. 426