AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: Magyarország az I. világháború előtti negyedszázad angol nyelvű kiadványaiban

zetiségi vonatkozású statisztikát és a nemzetiségi perek és egyéb sérelmek adatait. Meg kell említeni 15 oldalas bibliográfiáját is, amely nemcsak a szerző alapos tájékozottsága mellett szól, de azt is jelzi, hogy ismerte a vonatkozó magyar irodalmat is.

74 Mncs itt terünk a könyv akkori és hosszabb távon talán még jelentősebb hatásával foglalkozni, csak utalunk arra, hogy kedvező kritikát közölt róla a Times, a Morning Post, a Westminster Gazette, a Pall Mall Gazette, az Edinburgh Review és a Nation, elfogadva tényeit és érvelését — ezzel jórészt meghatározva az olvasóközönség reakcióit is. Annál nagyobb volt a felhördülés Magyarországon, s csak kevesen osztották a Huszadik Század tárgyilagos véleményét. JÁszi Oszkár elsősorban komoly tudományos apparátusát, elmélyültségét dicsérte és Eötvösnek a kérdésről írt munkái mellé sorolta, nem szociológiai és filozofikus mélysége, hanem történelmi és ténybeli tudása alapján. A munka hibáira is rámutatott, de erkölcsi kötelességének tekintette, hogy kiálljon SETON-WATSON mellett, akit a magyar sajtó írói becsületében rágalmazott meg.

75 Az 1908-as esztendő már csak azért is alkalmas volt a Magyarországgal kapcsolatos közhangulat új útra terelésére, mert erősen megromlott NagyBritannia és Ausztria—Magyarország viszonya, a így kritikus hangok iránt eleve fogékonyabbá vált az angol közönség. 1878-ban ugyan DISRAELI felkínálta ANDRÁssYnak Bosznia-Hercegovina annexióját, de e lépést most egész Anglia (a király, a külügyminisztérium és a közvélemény) nagy felháborodással fogadta. A megromló külpolitikai viszony ellenére 1909-ben még nem beszélhetünk Magyarország, sőt az egész Monarchia megítélésének megváltozásáról, de tovább folytatódott az 1907-ben megindult átértékelő folyamat. Voltak persze ellenakciók is, mint például az 1906-ban az Eighty Club küldöttségével Magyarországon járt Percy ALDEN parlamenti képviselő szerkesztésében és előszavával a magyarországi koalíciós kormány több tagja és egyéb prominens személyiségek tollából A mai Magyarország címen megjelent kötet.

76 A bevezetés kiindulópontja annak immár hagyományos hangoztatása, hogy Magyarország nem része Ausztriának, hanem lényegében véve független állam. A magyar politika kritikusait azzal vádolja, hogy a fejlett Nyugat mércéjével ítélkeznek és megfeledkeznek a századokon át tartó háborúkról, melyek következtében Magyarországon csak 1867-ben indult meg a belső fejlődés, de rövid idő alatt ,,igen nagy számú intézkedést hoztak az ország gazdasági és társadalmi haladása és a dolgozó osztályok helyzetének javítása érdekében . . . Kétségtelen, hogy még sok a teendő és további 74. JANCSÓ Benedek pontosan ezt vonja kétségbe: ,, . . . már csak azért sem lehet kifogástalanul tudományos módszerekkel írott könyv, mert nem ismervén sem a magyar, sem a magyarországi nemzetiségek nyelvét, a magyarság és a nemzetiségek között folyó pör aktáit forrásszerűen fel sem használhatta . . . Nem érintkezvén a magyar közélet embereivel, a másik fél meghallgatásának, az audiatur et altera parsnak elvét sem alkalmazhatta és így műve tendenciózus és egyoldalú." JANCSÓ Benedek: A román irredentista mozgalmak története. Bp. 1920, Hornyánszky. 329—330. 1. — JANCSÓ vádjai nem feleltek meg a tényeknek, legalábbis ami a magyar közéleti emberekkel való kapcsolatokat illeti, mégis a Jancsó-által is képviselt meggyőződés uralta a magyar publicisztikát és történetírást mind a háború előtt, mind 1918 után. 75. JÁszi Oszkár: Scotus-Vtator Magyarországról. = Huszadik Század. 1909. 7—8. sz. 60-72. 1. 76. Hungary ofto-day. By members of the Hungarian Government, etc. Ed. by Percy ALDEN. London, 1909, Eveleigh Nash. XII, 415 1. 422