AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: Magyarország az I. világháború előtti negyedszázad angol nyelvű kiadványaiban

életrajzát nyújtja, hanem az uralkodó nevével összeforrott korszak politikai történetét. Az eddig tárgyalt munkák javarésze — de jórészt a későbbiek is — vagy enyhébb-erősebb hangnemben, de bírálták az egész magyar politikát, pártoktól függetlenül, vagy magyarbarátságuk egyenlő volt a függetlenségi álláspont valamilyen mértékű támogatásával. MAHAFFY viszont ortodox 67-esnek tekinthető, aki a 90-es években Magyarországon és Bécsben megismert számos magyar politikust, „akiktől megtanultam, amit könyvekből nehéz lenne megtanulni". Érdemes idézni összefoglaló véleményét. „A következő oldalakon az olvasó a magyarokról és igényeikről egészében véve kedvező képet fog találni, legalább is ami a múltat illeti, ha a jelenről nem is. Nincs kétségem, hogy a magyar álláspont, amelyért 1849-ben oly nemesen harcoltak és amit 1867 oly fényesen igazolt, helyes volt, bár tudom, hogy vannak olyanok, akik másképpen gondolkodnak és sajnálják, hogy az 1867-es kiegyezés egyáltalán létrejött. Újabban a magyarok olyan igényekkel álltak elő, amelyeket nem lehet kielégíteni anélkül, hogy a Monarchia katonai erejét súlyosan ne veszélyeztetnék. Ráadásul állandó vád ellenük, hogy szükségtelenül erőltetik Magyarországon nyelvük használatát." Megnyugtatja a magyarokat, hogy ha most lemondanak a hadsereget megosztó politikájukról, az utókor ezért nem fog rájuk neheztelni. Tudja, hogy Magyarországon sokan ennek pontosan az ellenkezőjét hirdetik. „De ne feledjék, hogy a múltban a kompromisszum már hasznosnak bizonyult számukra. Ha elődeik ragaszkodtak volna a maximális engedményekhez, Magyarország ma nem lenne az, ami."

71 Érdemes megjegyezni, hogy kezdetben STEED és SETON-WATSON is hasonló nézeteket vallott, s csak később, részben a magyarországi soviniszta, 67-ellenes közhangulat hatására álltak a nemzetiségek oldalára. Erről a metamorfózisról maga SETON-WATSON számol be az itt tárgyalt irodalom talán legtöbbet idézett, legnagyobb hatású termékében, az 1908 végén megjelent Faji problémák Magyarországon c. könyv

72 előszavában. (Ekkoriban európaszerte használták a „faj" szót nemzetiség, nép, etnikum értelemben.) Személyes tapasztalatai és kapcsolatai hatására az előszóban már saját nevét használó „Scotus" e munkájában teljesen szakít korábbi magyar illúzióival, de kritikája ekkor még elsősorban a magyar uralkodó osztályok és politikai rendszerük ellen irányul, művét „a Hungar nemzetnek" ajánlja s még messze van attól, hogy a nem-magyar nemzetiségek saját sovinizmusának és imperializmusának támogatója legyen. (A világháború alatti magatartásáról már joggal mondható ez, de helytelen lenne későbbi magatartását korábbi munkáira is visszavetíteni.) A bevezetőben válaszol magyar, osztrák, német és angol kritikusainak, elmondja a magyar politikából való kiábrándulásának történetét, kifejti céljait. „Célom nem annyira a magyarországi rezsim [t. i. a koalíció] leleplezése (melynek reakciós és oligarchikus jellege ma már jól ismert külföldön), hanem inkább azoknak a honfitársaimnak a meggyőzése, akik hajlamosak Britanniát a magyar klikk iránti szimpátia mellett kötelezni el, s ezzel elősegíteni a Habsburg-monarchia romlását és egy európai tűzvész kirobbanását. Be szándékozom bizonyítani, hogy a magyar szabadság csak legenda, legfeljebb a magyarokra vonatkozik, de még ők is csak akkor részesülnek belőle, ha nem 71. Uo. VII-VIII. 1. 72. SCOTUS VIATOR: Racial problems in Hungary. London, 1908, Constable. 540 1. — Cseh kiadása: Národnastniotázlca v Uhrach. Brno, 1913. XX, 542 1. 420