AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: Magyarország az I. világháború előtti negyedszázad angol nyelvű kiadványaiban

is ezt a tradíciót folytatták.

14 Viszont 1896-os, sokat idézett kézikönyvében a Harvard egyetem jogász professzora, L. LOWELL

15

, bár fontosnak találja a Magna Carta és az Aranybulla összehasonlító vizsgálatának szükségességét, a magyar politikai viszonyok ismertetésénél prominens helyet biztosít a nemzetiségi kérdésnek, a beolvasztást célzó törekvéseknek és intézkedéseknek. LOWELL másodkézből származó( főként osztrák munkákon alapuló) ismeretei azonban nem voltak eléggé alaposak ahhoz, hogy ne kövessen el néhány feltűnő tévedést és hogy észrevehetően megváltoztassa a közhangulatot. A millenium kapcsán a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, JEKELFALUSSY József szerkesztésében angolul is megjelent egy terjedelmes tanulmánykötet az ország korabeli állapotáról, részletes képet adva a földrajzról, történelemről, szellemi életről, kereskedelemről, iparról stb.

16 Nem csodálkozhatunk, hogy a kötet az eredményeket, a kedvező vonásokat hangsúlyozza, hangneme azonban egészében véve tárgyilagosnak mondható. A nemzetiségek kérdésében elfoglalt áDáspontja egyben jellemzője a külföld felé egészen a világháborúig folytatott érvelésmódnak: a nemzetiségek létét és arányát nemhogy leplezni próbálná, de az ország külön színfoltjának tekinti, ami egyúttal bizonyítja a múltban követett méltányos politikát, ugyanakkor hangsúlyozza a magyar elem történeti érdemeit, műveltségi fölényét és a többi nemzetiségét jóval meghaladó növekedési arányát — ezzel a külföldi olvasó előtt az asszimilációs célokat mintegy beismerve. A politikai propaganda-célok jóval szembeötlőbbek, az érvelés pedig helyenként egyenesen nevetséges a Singer és Wolfner cég kiadásában 1896-ban megjelent magyarországi útikönyvben.

17 A kiadvány hangsúlyozza, hogy Magyarország nem része Ausztriának, hanem külön állam, tehát a két ország viszonya nem hasonlítható a NagyBritannia és Írország közötti kapcsolathoz. A nemzetiségek fennmaradását a liberális magyar állam gondoskodásának tulajdonítja, de politikailag és kulturálisan nem tartja őket versenyképesnek a magyar elemmel. Elégedetlenségüket cáfolva a magyar államvezetés jámbor óhajait adja a nemzetiségek szájába: „Ők maguk is csak megvetéssel tekintenek arra a szélsőséges irányzatra, amely számukra külön államot szeretne teremteni az államban. Az idegen nemzetiségűek józanabb és nagyobb csoportja magyarnak tekinti magát, függetlenül az eltérő nyelvtől, és a közös haza iránti szeretetüket azzal demonstrálják, hogy szívesen taníttatják gyermekeiket magyarul. . . Ők tudják a legjobban, hogy egyénileg teljes egyenjogúságot élveznek, és helytelen törekvés volna részükről külön politikai pártokat alakítani." Sok nemzetiségi családban a gyermekek már magyarul válaszolnak a szülőknek és a legközelebbi nemzetiségi statisztikában ez már meg is fog mutatkozni.

18 Ezeket a mosolyogni valóan naiv illúziókat a sajtó mellett az iskolák is táplálták, és így Magyarosszágon igen sokan el is hitték — de a külföld megnyugta14. In memóriám Louis Kossuth. At Memorial Hall in the City of St. Louis. St. Louis, 1894. — Wilhelm LOEW: Louis Kossuth. New York, 1894. — John Basset MOORE: Kossuth. New York, 1895. 15. A. Lawrence LOWELL: Governments end parties in Continental Europe. Vol. 1 — 2. London—Bombay, 1896, Longmans. 377, 455 1. 16. Joseph de JEKELFALUSSY: The Millenium of Hungary and its people. Ed. by — —. Bp. 1897. 672 1. 17. Hungary. Budapest. Bp. 1896, Hungária. VIII, 352 1. (Singer-Wolfner's handbooks for travellers). 18. Uo. 11-12. 1. 409