AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Kozocsa Sándor: Három költő emberközelből

Ugyanennek a könyvnek 177. lapján, a Babits Mihály 25 éve c. tanulmányának irónnal általa aláhúzott egyik mondata így hangzik: „VÖRÖSMARTY óta nem volt olyan művésze a magyar nyelvnek és formának, mint ő". Valami a Panoráma történetéhez: a tőle kapott példányban a 145—148. lapig terjedő levél kivágva és a csonk-részre OLÁH Gábor irónnal rájegyezte: „Az ügyészség vágatott ki két levelet". A kifogásolt — „egy kétes hírű primadonnáról szóló" — vers — A visszaperdült bumeráng — előbb a Debrecen napilapban jelent meg 1933. július 3-án. Érdemesnek tartok valamit idézni NÉMETH Lászlónak a levélben említett „összefoglaló képé"-ből: „Eleven szellem, akit egy elpusztíthatatlan gyermekség sodor. Apostoljelölt, aki osztálya igazát dörgöli a kor hatalmasainak az orra alá. Pillangó lélek. Pillangó, noha Debrecenbe gubózott báb maradt. Hogy miért? Kínálkoznának külső okok, emlegethetnék a magyar fátumot, amely véghetetlen lepel voltában annyi belső sebet eltakar" (Protestáns Szemle. 1927. 631. 1.). Levelében emlegetett előadásom szövegéből mégcsak mondatok sem maradtak fenn: esszenciája Kis magyar irodalomtörténetem, kéziratban maradt huszadik századi részének szövegébe olvadt. A Magyar Múzsa folyóirat 1943 májusi számában foglaltam össze vele kapcsolatos mondanivalóimat: „OLÁH Gábor par excellence lírai tehetség. Ez a lírai adottság életének változatos vonalán is nyomot hagyott. A debreceni bérkocsis és a kenyérsütő asszony gyermeke sohasem érezte magát kényelmesen az ún. társaságban. Csak íróbarátai és hősi szerelmei vonzották . . . Többször megfordult külföldön, különösen Párizsban érezte jól magát, ahol ADYt is meglátogatta. Mint poéta 1902-ben abban a debreceni baráti körben tűnt fel, amely Bokréta címmel költeményfüzért adott ki, s melynek . . . éppen OLÁH Gábor volt a lelkesítő szelleme . . . VAJDA János negatív érzékisége OLÁH Gábor lírájában őrjöngéssé csúcsosodik, mely gyötrelmek között asszonyokat varázsol ablaka és szeme elé, azonban csalódva kesergi, hogy a ,rózsatestű isten' csak ,álomfátyoP volt, s valóság nélkül oszlik el a ,kísértő csoport' . . . OLÁH Gábor nemzete irodalmának egyik legnagyobb adakozója. Eredeti és fordított műveinek egész légiója van. Még halála után is adott nemzetének. A napokban jelent meg Triesztben az ő fordításában D'ANNUNZIO monumentális verskoszorúja, az Alkyone". (Ez a tanulmányom egyébként teljes terjedelmében még ugyanabban az évben Milanóban olasz nyelven is megjelent a Basegna Danubianábam.) A költő halála után, egyik sokat levelező közös professzor barátunk, PAP Károly ajándékozott meg Jávorka király c. kéziratban maradt verses mesedrámájának 1921-ben keletkezett eredeti fogalmazványával, amely mű az OLÁH Gábor-vers fejlődése szempontjából jelentős; a játékból idézek: „Aranyhajú ifjú, nézz reám: Ha karommal nyakad átfonom: En vagyok Paris, a Szerelem, Nem sírsz vissza már! Tőlem tanul csókot a leány; Jer velem, jer velem, jer velem! Reszket a fiú, ha ölelem. Én vagyok Paris, a Szerelem! Napsugárral áttört sátorom Ha csókom ajkadra csókolom: Szajna parton vár — Nem vágyói te vissza, angyalom!" 2<>* 403